Úgy ám, készen lett végre a tűpárnám. Bár az ollóm őre, melyre a tűpárna egy részlete került, már elég rég próbálja előcsalogatni a napsugarakat, a tavaszt, társára mind mostanig várnia kellett. De megérte, mert a végeredmény nagyon tetszik ám, s aki ismer, az tudja, ez bizony elég ritkán fordul elő velem, mindig találok kifogásolnivalót, stb. a magam munkáin. A párnácska hímzése, de főként összeállítása igen aprólékos munkát igényelt, de így már "összetartozó" tartozékokkal vagyok gazdagabb. S ha egyszer megemberelem magam, tokocskát is készítek ollómnak.
Amúgy ez az első találkozásom volt 32 countos vászonnal, (Marcsi, emlékszel? :) )de nagyon szerettem rá dolgozni, s az összeállítás során is engedelmesen idomult kezem alá. Már csak az erre való minizést kell kipróbáljam s akkor jöhet egy még sűrűbb szövésű vászon! Csak úgy halkan jegyzem meg, ez nem nagyratörés hanem inkább kalandvágy, a felfedezés örömével elegyítve...
S akkor hát íme az együttes: