2010. március 26., péntek

Kész lett!

Úgy ám, készen lett végre a tűpárnám. Bár az ollóm őre, melyre a tűpárna egy részlete került, már elég rég próbálja előcsalogatni a napsugarakat, a tavaszt, társára mind mostanig várnia kellett. De megérte, mert a végeredmény nagyon tetszik ám, s aki ismer, az tudja, ez bizony elég ritkán fordul elő velem, mindig találok kifogásolnivalót, stb. a magam munkáin. A párnácska hímzése, de főként összeállítása igen aprólékos munkát igényelt, de így már "összetartozó" tartozékokkal vagyok gazdagabb. S ha egyszer megemberelem magam, tokocskát is készítek ollómnak.
Amúgy ez az első találkozásom volt 32 countos vászonnal, (Marcsi, emlékszel? :) )de nagyon szerettem rá dolgozni, s az összeállítás során is engedelmesen idomult kezem alá. Már csak az erre való minizést kell kipróbáljam s akkor jöhet egy még sűrűbb szövésű vászon! Csak úgy halkan jegyzem meg, ez nem nagyratörés hanem inkább kalandvágy, a felfedezés örömével elegyítve...
S akkor hát íme az együttes:

2010. március 22., hétfő

Napsugár

Napsugaras mosolyfakasztót küldött nekem Marcsi  és Andulka. Nagyon köszönöm nektek! Jól esett sőt mi több, jókor is jött. Ha már olyan borongósan indulta mai nap, kívül is, belül is, legalább bearanyozza barátoktól érkezett napfény ragyogása. S mosolygok máris!
S mivel szeretnék mások arcára is mosolyt csalogatni, továbbadom a napsugarast kedves engem olvasóknak, esetleges betévedőknek, nagy szeretettel! Remélem, nálatok is eléri célját!

Hétvége

Érdekesen telt-múlt hétvégém. A megszokott elfoglaltságok mellett, egérfarknyi számítógép előtt töltött időmben csodálgattam a Horgo-blogot. Nagyon szeretek horgolni s bár profi abban sem vagyok, de időnként bele-bele vágok.Csak ahogy az általában lenni szokott, elképzelés megvolt, kedv a javából s még idő is akadt volna, de akkor meg azt konstatáltam, hogy fonal-készletem koránt sem tartalamaz megfelelő példányokat. Orrlógatás helyett (a legközelebbi kézimunkabolt távol van, szomszédos városban, s ha el is indulok, már zárás után értem volna oda) abból válogattam, ami volt. Az említett blogon Elina szolgált képes leírással, tavaszi sapi ügyben, amire bizony Őpicurságának szüksége volt. S ha már baba, akkor gyapjú s nem holmi műszál, így "született" kékszemű tündérlonkához kék virágos sapi. Persze, fejére tuszkolni s még ráadásul fényképezni is közelharc eredménye, s a drága mindig rosszallóan pislog a gépbe, még akkor is, ha a vaku elnémítva...

Van még egy kedvenc blogom, ott meg nagyon szép, tavaszi díszként szolgáló koszorút láttam a minap. Hát ennek elkészítésére nem volt fonal-táram felkészülve. Így a meglévőkből válogatva készült egy zöldes, barnás alap, rá sárga virágokkal, melyek a variáció egy témára címszó alatt futnak. Törtem ám a fejem, hogy érdeme lesz dokumentálni, amolyan hulladék-maradék-jellegű szüleményt, de ha másnak nem is, elrettentő példának jó lesz. Majd figyelmeztet, mielőtt bárminek nekikezdek, győződjek meg, van-e miből munkálkodni s ne a kaptafára keressem a cipellőt.
Bár nem nagyon hiszem, hogy én erre kapható leszek s  csak úgy feladom azt, mi fejemben megfogant... Majd megpróbálom...

2010. március 20., szombat

Játék!

Valahányszor a neten navigál az ember, mindig valami érdekesre bukkan. Ez már tény! (s nem szerény vélemény!) :)
Judit játékot hírdet 1oo. bejegyzése alkalmából. Még nem tudom, engedélyezett-e részvétem, de bárki figyelmébe szivesen ajánlom!

Feltételek az említett blogon találhatóak!

2010. március 17., szerda

...

Mostanában annyi minden összegyűlt, sajnos ezt legjobban barátaim érzik, mert igencsak lelassult a levelező ritmusom. Ma is már reggel korán  úton voltunk, ugyanis Őpicursága oltásra volt kiírva. Míg ő igencsak élvezte a biciklizést a gyönyörű napsütésben, anyuka szive majd kiugrott helyéről az aggodalom-sajnálat-óvni akarás egyvelegétől. Aranyos volt a picur, játszott a védőnénivel, megpróbálta annak golyóstollát, jegyzettömbét elkaparintani s miután minden egyebet átbeszéltünk, jött a neheze. Nagyon aranyos, kedves, végtelenül türelmes, de egyben határozott, együttérző a néni, aki a gyerekek kedvence (ezidáig legalább is így gondoltam), számára az is megfelelt, hogy a babát ölömbe tartva szúrta meg, engem kerülgetve, kétszer is. Nem is volt nagy bömbölés, csak míg a folyadék bőre alá került, hamar megvígasztalódott, s máris nézegette, mivel is lenne a legjobb játszani. Amikor elmenetelre készültünk, kértem, hadd integessen a néninek.  Ezt amúgy mindig  szíves-örömest teszi, bárkivel, most azonban összehúzta szemöldökét, könnyes szemmel s lefelé görbülő szájjal tekintett a nénire s elkezdett babanyelven panaszkodni. Integetés helyett. Ugyebár volt mondanivalója...

Cérnára-cinegére... :)

Cinege nincs, csak ismeretlen eredetű madárka, cérna viszont annál több. Régóta törtem a fejem, milyen jó lenne egy kis keresztszemes üdvözlő-vendégváró lógókával fogadni a hozzánk betérőket. Ugyanis itt Hollandiában mindenütt hatalmas ablakok nyitják szemeiket az utcákra, s még a bejárati ajtók  is javarészt üvegesek, ráadásul tetőtől -talpig. Részben szuper, mert annyira jól mutatnak rajtuk a különböző koszorúk (pl. adventi) s egyéb díszek. Amikor az idejétmúlta téli koszorú került le ajtónkról, akkor fogant meg a vendégváró készítésének gondolata s a tavaszi tralala kettős máris elindította fantáziámat. Lehet, kissé túl messze vetettem a sulykot, nem tudom, egy biztos, tanulnom még nagyon sokat kell. És fogok is! Filccel, csipkével, tűvel cérnával dolgoztam, méregettem, bontogattam stb, míg megszületett a végeredmény. A hátára, ami ugyancsak látszik amennyiben ajtóra lesz felfüggesztve, aprócska filc-virágokat ragasztottam. Csak már abban nem vagyok biztos, hogy megtartom magunknak vagy sem, barátaink ugyanis nemsokára költöznek s na... Bár férjem többször  kérdezte már, hol is lesz a helye, mert neki tetszik. :) 




2010. március 13., szombat

Ló-projekt

Hát igen, van amikor az ember mindent félretesz s olyasmibe fog, amihez kedve sem túl nagy, élvezni sem élvezi. Így járt az én lovam is.
Nos, az úgy kezdődőtt, hogy kicsi barátnőm a napokban ünnepelte 8. szülinapját. Aranyos, cserfes kislány, aki épp lórajongó korszakát éli, hetente egyszer lovagolni jár, állatorvos szeretne lenni stb.
S ha már adva van egy fanatikus ló-barát, egy szülinap meg hát a hozzá tartozó ajándék felkutatása, nem maradt más hátra, mint életkornak megfelelő lovas mintát választani s kibökni azt. Egy dolog biztos, magamtól eszembe nem jut s ki nem bökdöstem volna, ez tutti. Annyiszor tettem félre, húztam-halasztottam a dolgot, de végül az örömszerzés gondolata sarkallt a befejezésre. Ilyen lett:



Mennyire szerettem volna egy kedves tralala-lilit helyette vagy valami szerintem szépet, de hiába, gyerek hóbort (vagy ki tudja, még lesz ez több is annál) előtt jobb fejet hajtani. Már ha valódi mosolyt akarunk látni a kiszemelt arcocskáján. :)
Eredetileg tarisznyán gondolkodtam, amibe a fejvédő sisak rejtőzik porcicák elől, de azt kapott, eredetit, no, nem akartam döntáshelyzetbe hozni. Végül minden eredeti ötletet elvetve keretbe helyeztem,  a merev vászon, amire készült, csak dolgomat könnyítette.


Nem nagy durranás, de a lánykának tetszett, azonnal még nevét is ráíratta, kicsomagolás után a keretre, s kigondolta méltó helyét a szobájában. Persze, nem vetekedik kis szerény ajándékom a mostani játék csodákkal, technikai vívmányokkal, melyek a gyerekszobát is meghódították (lásd a közkedvelt Nintendo stb.), s ami már neki is nyolcévesen birtokában van, én akkor is arra próbálom szeretteimet nevelni, hogy nagyobb érték, kincs az, amit szerető szív, ötletes, odafigyelő elme s két kéz hoz létre. De lehet, hogy úgy is én maradok alul???


Egy szó mint száz, lóprojekt letudva, jöhetnek a kedvencek!

2010. március 9., kedd

Süt a nap!

Hatalmas lendülettel vetettem bele  magam a hímzésbe a mögöttünk levő hétvégén. Csuda jó dolog volt a kedves tavaszi légkört árasztó minta bökdösése, persze a frissen kapott fonalakkal. Igaza van Juditnak, nagyon jó erre a vászonra hímezni, keretet sem használtam elkészítéséhez. Egyik kész, társa szorosan a nyomában. :)  Hamarabb is dokumentáltam volna, de számítógépem úgy döntött, nagyon fáradt s beadta a törülközőt. Azóta jobban van, remélem, nem kell egyhamar újra kezelésre vinni.

Tralala-Un air de printemps, 28 countos vászon, Atalie és DMC fonalak


Érdekes megfigyelni, mekkora különbség van a hímzőfonalak közt. Színekben, árnyalatokban, az osztott himző egy szálának vastagságában, tapintásra nézve is lényeges az eltérés. S még hány meg hány féle-fajta van, amit nem próbáltam! De ami késik, hátha nem múlik...

2010. március 6., szombat

Öröm

Úgy tűnik, azok sorában zárkozom fel, akik számára nem a december az ajándékozás hónapja, hanem a tavasz kezdete. :) Újabb nagyszerű meglepetésben volt/van részem.Ezúttal Franciaországból érkezett kis csomagocskát bontogattam csillogó szemekkel, majd kis idő múltán ilyen gyönyörűségeket simogattam:
Igen, Atalie fonalak érkeztek Judittól, akivel egy ideje rendszeresen levelezgetünk. Ő Franciaországban él, nagyon szépen hímez is, gyöngyöz is, s nagyszerű ember. Kedves levél (kimondhatatlanul jó dolog kézzel írt, postaládából előhúzott levelet olvasnom), két mintaív, 28 countos azaz 11 öltéses etamin (ahogy ott becézgetik) képezték a csomagocska tartalmát... no, meg a fonalak, tavaszváró tralalákhoz. Nagyon szépek e kézzel festett fonalak, első találkozásom velük. Meleg tónus, leheletnyi különbség az árnyalatok közt, alig várom, hogy kezem alá kerüljenek :)

Ja, s hogy miért is kaptam? Csak úgy... mert Judit számára fontos, hogy örömöt szerezzen másoknak. Judit, ezúton is köszönöm kedvességedet, maximálisan elérted vele célodat, nagy az örömöm!

2010. március 4., csütörtök

Itthon...

Újra itthon, a modern távközlekedésnek köszönhetően csekély két óra alatt tehettük meg a kb. 1ooo kilóméteres távot. Mint a mesében a hétmérföldes csizmával. De ha lehetne, inkább csizmába bújnék. Mert ég és föld között repülni bizony nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé. Jó, hogy picurkám teljes mértékben lefoglal s így nem rágodóm magasságon, mélységen, s a klasszikus "mi lenne ha...?" kérdésen. Mindeddig megtartott a Kegyelem, hálás vagyok érte!
De hogy itthon avagy otthon, ez újabb nagy kérdés. Mert valahogy két világ közt kell fogalmakat, érzelmeket stb. tisztáznom magam számára. Mindkettőhöz fontos, kedves személyek kötnek, egyik a régi jól ismert, másik az új, lehetőségeket tartogató. Mivel énem, személyem nem tud két darabra válva mindkét helyen jelen lenni egyazon időben, így néha szívem szakadozik.  Magam választottam, magam kell megharcoljam,  magam kell magamnak elsőbbségi helyezést felállítanom, lemondanom s ugyanakkor kedvesen, mosolyogva, odaadással törekednem a szükségletek betöltésére, ami enyéimet illeti. Bevallom, sokszor nem is olyan könnyű... Vígasztal a tudat, hogy van egy harmadik Világ, ahol egyszer majd végérvényesen otthon leszünk, nem lesz költözés, kétfele cikázás, kellemetlenségek, egyáltalán mindaz, ami itt és most zajlik körülöttünk (kisebb-nagyobb távolságra), bennünk, miattunk, ellenünk, értünk.
Nagyon jó volt találkozni a jóbaráttal is. Mert vannak ám néhányan. Napsugárként melengetik s itatják át tavaszváró bensőmet. Annyi szép dolog történt az elmúlt két hétben, kedves levelek, érdeklődő szeretet, szuper beszélgetések, van, amiből táplálkozzon a lélek jó ideig.
S nem utolsó sorban ajándékot is kaptam, mármint kézzelfoghatóakat is. Dobozgyűjtő mániám s kézimunkaszenvedélyem kielégítéseként kaptam egy szuper kis dobozt, amit majd magam festhetek, lakkozhatok, dekupázsolhatok vagy bármi, s tehetem személyessé, rendeltetésének megfelelően.


Az Atalie szivecske csak azért került bele, hogy látható legyen, mivel rendelkezik dobozom. Tetején üveglap található, mely alá akár fényképet, akár hímzéstlehet rögzíteni , akárcsak egy képkeretben. És nem csak doboz, hanem filc is. Errefelé nem láttam még eddig sehol s már olyan nagyon vágytam rá. S így ha már lúd, akkor legyen jó kövér alapon, doboz mellé még ezt is kaptam. Olyan nagyon örültem mindennek!!!



Most már csak idő szükségeltetik. A kivitelezésekhez, megvalósításokhoz. Bár  mint mindig, agyam s fantáziám sokkal többet tervez s szeretne, mint amennyit időm s kezem elbír. De csak lesz valami...előbb vagy utóbb!