Horgolt termés

avagy a múlt napok eredménye. Kipróbáltam a minta után való horgolást, tetszett, jól ment. A cukros vízbe való pancsolást is megejtettem, a kifeszítést tanulgatnom kell még. Hat darab készült (egyelőre) próbaként, egy már nem lakik nálam :)

Amúgy hullt a hó! S nemcsak, hanem meg is maradt, hisz fehér a táj. Nagy szó, hisz évek alatt nem láttam annyi havat itt Hollandiában, mint a tavaly. Úgy látszik azon az idei év túltesz majd. Korán kezdi.
Őpicursága élvezi a havat, ismerkedik vele, tapossa, végül ölbe kérezkedik. S mosolygós pofival dúdolja: "hulla lóóó"... :) No, ez nem valamelyik állatvédő egyesült anti-reklámja, de még egy horror filmeken cseperedő gyerek elszólása sem, csupán babanyelven stilizált Hull a hó, hull a hó című gyerekdal, melyet egymásután kb hússzor  kell elénekelnem neki, naponta többször is.

Még egy

Szeretem a régi, népi motívumokat, a pirosat a fehéren (tatár, török menekülj), a kacskaringós vonalvezetést, a virágokba zárt érzéseket. S most így az Ünnep felé haladva megakadt a szemem egy aprócska részleten, amiről nekem az előbb leírtak közül minden egyben ugrott lelki szemeim elé. Kivarrtam, tetszett...

Gondoltad volna (mert én első ránézésre bizonyosan nem), hogy ez egy R. Parolin tervezés? S mivel maradt még egy tenyérnyi kis piros filcem, utánpótlás még nem lett megoldva, újabb lógatnivaló készült belőle.

Lényegében...

az, de mégsem. Mert mi történik, ha egy Atalie-szivecske, a fantáziám, az egyre elhatalmasodó Ünnepi láz s filcszeretetem szeánszot ül? Íme:

S mire ötleteim épkézláb csatasorba álltak össze, rájöttem, volt filc, nincs filc... Murphy, költözz haza!

Rózsa, tulipán, harangvirág...

No, dehogy akarok túlozni, csak, egyedül és kizárólag rózsa, a három kedves virágszál meg Őpicursága zenehallgatásának eredménye.  Fülbemászott s ott is maradt a dal, mert többek közt ugye ez jellemzi Gryllus dalait, megzenésített verseit.
De visszatérve a rózsá(m)ra... Manka minta (köszönöm!), nagyon szép, nagyon szeretem kis virágszál, maga kis bimbójával együtt. A gond csak ott kezdődött, hogy úgy belekavarodtam a színösszeválogatásba, vagyis melyik jel felel meg a legsötétebb illetve melyik a legvilágosabb lilának stb, hogy sikerült kissé más megvilágításban kihozni.
Élmény volt, ahogy szemem láttára elevenedett a fekete-fehér minta nyomán színekbe s öltött alakot az elvarázsolt manólány... :)

Anyaga 32 countos vászon, DMC válogatással

Őszi kollázs

S ami a fejemben, lelkemben zendül:

"Mert a megrepedt nádat nem töri el..."

Jézus mondja: "Én vagyok az ÚT!"

 Nagy Istenem, ha nézem a világot,

melyet teremtett szent LEGYEN szavad (...)
Szívem feléd ujjong örömtele,
milyen nagy vagy TE, milyen nagy vagy TE!

Tököcske

No, mire mindenhol lecsengett már a tökhullám s Manka együttvarrós mintáját (melyet ezúton is köszönök!)  is mindenki készre bökte, s már rég a következő projektjén jár esze meg a keze, arra én is elkészültem. A mintát nagyon szeretem, a tömködést még gyakorolni kell, lehetne szabályosabb a széle, a varrás mentén. De kész és jó ránézni és még üzenni is tud, ha jól odafigyelek. Megérte utolsóként kullogni az immár célbaért társak mögött! :)

Jöttem-mentem

Jobban mondva mentem s majd jöttem, a szokásos, itthonról haza, s bár pillanatig sem voltam gép- és netközelben, mégsem jelentkeztek elvonásos tünetek, sőt... :)
Őszi vakációm alkalmából tű sem járt kezembe, hímzőtűre gondolok, mert készült ám két sapi, meg egy mellényke is, de azokról majd később...
Feltöltekeztem otthoni levegővel, olvasnivalóval. Anyagfelfedező körutaim során kacsingattak rám "virágos mezők, tarka rétek" sőt mi több, volt, ami tetszésemet is elnyerte. Bespájzoltam, mondja a bennem lakozó hörcsög, nyami-nyami, jöhettek immár  hosszú téli esték. (hacsak nem fogja téli álmát aludni bennem az alkotásvágy) 
Szóval, toboz(ok) helyett doboz(ok):

S még doboz(ok), melyik fémből, melyik kéregből. Ez utóbbiak szinte könyörögnek festék, anyag, hímzés, stb díszítő elemek után. No meg a tarkabarka rétek, rajtuk farkas(fog) meg zsinórok.

S persze kukucskál az elmaradhatatlan, általam már oly sokat emlegetett lenvászon is. A képek nem adják vissza igazán a színeket, de hát ha napsütésre várnék, lehet csak tavasszal kerülne sor erre a bejegyzésre. Naphosszat esik, borús, szürke, néha még haragos is s akkor aztán tépázza ám aprócska bokrocskáimat.

No, helyzetjelentés megvolt, megyek tököcskézni (ha már adva van, amivel befejezni). S ami a tököt illeti, az a két gyönyörű példány, melyeket mutogattam egy előbbi bejegyzésben, bizony hasunkban kötött ki. Mégpedig sütőtök krémleves formájában. Egy közismert gastroblogger receptjét variáltam kissé magam ízlésére, hát szuper finom lett. Kár, hogy nem fényképeztem a hatást :))