2012. február 25., szombat

Sál

Hálókötővé avanzsáltam egy felkérés erejéig... repült is a tű a hurkok között, alig két este s már tekerhette is nyakába mosolygós gazdája.
A színei...hát azt sehogy sem sikerült visszaadni, de terápia volt dolgozni vele :)





(bár megforgattam stb. mégsem hajlandó a blogger arra, amit én szeretnék... végül is csak a hosszúságát hivatott érzékeltetni ez a kép)

2012. február 17., péntek

Van

egy számomra igencsak kedves, mondhatni különleges blog. Táplálékot nyújt a lélek számára, bíztató szót szükség idején, utat a keresésben. Itt található. Mindig örömködöm ha látom a jelzést egy újabb bejegyzésről. A mai különösen megmelengette a szívemet, ezért (bár engedélyt nem kértem, remélem nem lesz gond) megosztom. Köszönöm!!!

Amúgy Max Lucado neve bizonyára ismert sokunk számára, kedves írása a foltmanókról rengeteg helyen olvasható s az író igen érzékletesen tud átadni, megvilágítani számára fontos értékeket, igazságokat. Az alábbi sorok is tőle származnak...


Isten fut feléd
Max Lucado



Hogy szebb legyen a napod, képzeld el Istent, ahogy fut feléd.

Mikor látta a pátriárkák hitét, Isten megáldotta őket. Mikor Péter prédikált, Pál tollat ragadott, Tamás hitt – Isten mosolygott. De nem futott feléjük.

Ezt a (nyelvtani) igét a tékozló fiú történetére tartogatta a biblia. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20).

Isten futni kezd, mikor meglátja a disznók vályújától hazatérő gyermekét. A mókuskerékből kiszálló drogfüggőt. A bulizásnak hátat fordító tinédzsert. Az íróasztalt ott hagyó hivatalnokot, aki a társadalmi ranglétrán kapaszkodott felfelé. A szellemidézőt, aki elhagyja bálványait. A materialistát, aki otthagyja az anyagot, az ateista a hitetlenségét, az elitista az önreklámozást…

Mikor a tékozló fiúk alakja feltűnik a hazafelé tartó ösvényen, Isten képtelen ülve maradni.

A mennyország trónterme visszhangzik a szandálcsattogástól, a lábdobogástól, s az angyalok csöndben figyelik az Atyát, aki átöleli gyermekét.

Ha Isten felé fordulsz, Ő futni kezd feléd.

Upwords with Max Lucado, 2012.02.16.
http://www.crosswalk.com/

2012. február 15., szerda

Mindennap



2012. február 6., hétfő

Aktuális munka...

kontra elefánt. :) Jobb, mint egy találós kérdés. De nem megfejthetetlen ám. Az úgy történt ugyanis, hogy elkészült valami s ott a tűkön a következő, de hát ne gondolja az ember lánya, hogy a maga útját járhatja ám háborítatlanul. Annál is inkább nem, hogy Őpicursága egyik könyvének olvasása közben rájött, neki bizony elefánt kell és most azonnal. Megkért, hogy készítsek egyet neki, mondva: "hozom a cérnát!" :) No ha azonnal nem is, de némi munka árán elkészült Ollie az eli...
Érdekessége az, hogy én eddig mindennemű pici figurát, amigurumit stb. nagy csodálattal figyeltem, de nevettem magamban (magamon?)  arra gondolva, én ilyen aprólékos, pici munkát soha... S itt válik valóra, hogy soha ne mond, hogy soha. S nemcsak elkészítettem, de élveztem minden pálcáját (mondanom sem kell, rövidpálcák tömkelegéből áll, ami nem a kedvencem szaporátlansága s türelmetlenségem miatt... Jó lecke volt!

Jé anya, tényleg lett nekem is elefántom?


Aztán ruhája is, sőt korona (kissé Babarékra hajazva)



Vigyázat, szemérmetlen képek következnek, pontosabban szoknya és farkinca mutogatás :)


 Aztán erdő híján jó a dracena is...

Vegyesvágott:

 Ja, s saját kútfő, egyedi és megismételhetetlen, esetleg "leszámlálható"...

2012. február 4., szombat

Ellentét

Bent tavaszváró-csalogató. Asztaldísze, nem hervadó... Gyertyameleg, hívogató.


Kint meg... Hó és hideg, most ért ide a tél... Kontraszt...