KARÁCSONY

forrás

Kívánok mindnyájunknak igazi karácsonyt, kemence tűzével, ölelések melegével, szeretteink közelségével, a születés örömével, a visszavárás sóvárgásával együtt! Cinke nyomokat a hóban (ha adatik fehér karácsony), mégpedig arra gondolva, hogy az első lépés, a változás rügyecskéje, a szeretet kibontakozása, a megbocsátás, elengedés felszabadító érzése, a csoda előbb bennem kell megtörténjen.

S ajánlom szeretettel figyelmetekbe a következő kezdeményezést http://www.knowvision.nl/  Az oldalra érkezve, a jobb felén található baglyocska alatt olvasható, magyar nyelven is. Érdemes elgondolkodni, tenni is, mert ígéretünk van Istenünktől az ima meghallgatására, mert nyílnia kell a szemeknek a látásra...

Kötöttem! (újabb felvonás)

Csak tudnám, hogy valahányszor a kötésről esik szó, akár csak a gondolataimban is, mindig az öreg, rövidlátó hangya jut eszembe, tudjátok, aki a kesztyű kisujjában lakott. "az öreg rövidlátó hangya sírdogált és kötögetett"- avagy fordítva??? :)) Miféle asszociáció ez, kérem? Ha Freud ezt hallaná, biztos kiderítene valami érdekeset, esetleg orcapirulóst vagy egyebet...
A lényeg, hogy melegen tartásra hivatott, nem a hangya, hanem az elkészült darabok...

Első fecske

Nem, nem jön a tavasz, most havat várok, hideget, szállingózó pelyheket, meleg teát s fahéj illatot. S ez a fecske, nevezem így méltán, hisz először próbálkoztam ilyen dísz készítésével, egyedül lévén (egyelőre) nem fog tavaszt csinálni...

Csoki és...

Férjem "Csokiországban" (Belgium a becses neve, ugyebár...) járt a napokban s néhány lakost sikerült magával csalogatni, meglepetésként nekem :)
Íme Csokiország lakói:

Hát nem aranyosak? Most eldugva türelmesen várakoznak az Ünnepekig...

A  hétvégén meg kézimunkáztunk Őpicurságval, aki kérem már kész nagylány a maga kettő és fél évével. Hihetetlen szociális érzékenységgel s ugyanakkor éles elmével rendelkezik, legutóbb, mikor arról társalogtunk, hogy ő már nagy, de még nem felnőtt, rám nézve így szólt: de én már felnőttem! Egyértelmű, nemde? :) S egyik kedvenc időtöltése ezzel a felkiáltással veszi kezdetét: Kézimunkázzunk, jó? Akkor elő ollót, cérnát, filctollat, vág, tép, lelkesedik, mérgelődik s beszél, mondogat...nagyon élvezem. Szóval alkottunk a hétvégén, ő papirfecnik sokaságát, én meg ablakdíszt az ő szobájába...

Ezt meg ezt...

és ezt...

Jól szórakoztunk, állítom!

Csillag

Még nem találkoztam ezidáig ennyire egyenletes, szabályos, vasalás, keményítés nélkül is formás csillag-mintával, mint ez. Nagyon könnyű, haladós munka, s ráadásul rajzolva van a tuto, nem pedig írásban. (sokkal könnyebb számomra az ábrát nézve horgolni, mint oldalas szövegeket böngészni :)

 Nagyon tetszik, lett belőle néhány... Más formájú társakkal együtt akasztásra várnak, ablakdísznek szánom őket.

S jártomban-keltemben bukkantam az általam nagyon szeretett Túrmezei E. versre. Hadd küldjem e verset egyben a blogvilág egy igen kedves "lakójának", szeretettel...

Ahol ránk Jézus vár



Valami mindig vár.

Hol munka, lárma, hajsza,

hol a mindennapok küzdelme, harca,

hol keservek és kísértések,

próbák, bukások, szenvedések,

hol csend, csend, csend...

Kívül?

Vagy bent?

Valami mindig vár.



S Valaki mindig vár.

Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.

Ott a zajban, a mindennapokban,

küzdelmekben és feladatokban,

ott szenvedésben és kísértésben,

hogy felemeljen, õrizzen, védjen,

hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,

átvigyen tûzön és akadályon,

új erõt adjon új kegyelemben.



Mindenütt mindig vár,

de százszorosan vár ránk

-a csendben!

Túrmezei Erzsébet

Advent 1

Megálmodtam, meggondolkodtam-hánytam-vetettem magammal, s végül megalkottam. Győzelem... önmagam felett, az " inkább mégiscsak valami egyebet" érzés felett, az ide-oda kapkodás felett, változtassunk rajta, mert úgy jobb lesz stb felett... (mert ez mind én volnék, kéremszépen). Csak ott nem történt legyőzetés, ahol s amiből elég kevés van ám birtokomban, így a koszorú magunknak készült s nem neveztem be arra a játékra, amit pedig nagyszerű ötletnek tartok gyönyörködöm ám a pályamunkákban! :) (ez is én vagyok :)))

Áldott adventi időszakot, várakozást kívánok mindannyiunknak! S köszöntöm kissé megkésve újabb kedves olvasóimat.

A tálca adott volt, szülinapi ajándék, a kis üvegecskéket gyűjtöm, fonal akadt s jóféle spárga is. Körbehorgolt üveg, sokféle horgolt csillag, szív, hópehely felfűzve s a gyertyatartók köré rendezve, s máris kész.

Akár kikandikáló gyertyákkal, akár mécsesekkel töltve is használható, én az utóbbira voksolok, szeretem a horgoláson átszűrődő fényeket.

Kötöttem!

Nagy szó ez kérem, mert bár tudok kötni, nem is csak "lustán" :) de nem tartozik gyakori időtöltéseim sorába... Számomra igen lassú, nem haladós, aprólékos munkának tűnik. De van, amikor kimondottan ráéhezek s bár nagyobb lélegzetvételű munkába nem fogok, egy baktus erejéig csattogtattam ám tűimet. Persze, hogy picurkámnak, persze, hogy van benne rózsaszín, természetesen körbehorgolt széllel, nehogy már a horgolótűim rozsdásodni kezdjenek az irigységtől...
Tökéletesen passzol két korábban készített sapijához. S ami a leglényegesebb, tetszik is neki, még a házban sem akarta levetni magáról!

 Lazán kötök, ez gond ennél az egyszerű mintánál, mert egyenlőtlenségeket lehet felfedezni benne, de nem tudom szorosabbra fogni a "gyeplőt"...

Pillangó is repült ám a virágocskára :) Látod, druszám? :)
 Az alábbi képeken a legélethűbbek a színek...

Emlékezem...

Emlékek, illatok, színek, formák... szeretteim, régen éltek, korán távozottak... hol könny, hol keserűség, hol megnyugvás... és remény... a találkozás, a hazaérkezés reménye... Kapaszkodás, elengedés... s a kettő közötti ingadozás... gyötrődés, beleegyező belesimulás,..., fény és árnyék, múlt s jövő...  Már jó ideje... de ma különösen...

És ezt

mutattam már? Talán nem, pedig már régen használatban van ám. (Ki)használva, telepakolva, hurcolva stb.
Így indult, aztán nőtt és növekedett...

 végül ez kerekedett (avagy szögletesedett???) ki belőle:

 Tele virágokkal, körbe-körbe...

 Füle is van s immár degeszre tömött pocakja is. Fonalaim, aktuális munkám tárolására szolgál, benne lakik a magam készítette horgolótű-tartó is :)  Egy holland blogon találtam az ötletet, visszakeresve nincs már ott...

(ennél rondább képeket nem sikerült készíteni, pedig van ám kellő gyakorlatom hozzá! :))

Kincsek, betű, barátság...

Igencsak sok minden együtt... vagyis csöngetett a postás, Leki-druszámtól érkezett egy hatalmas pakk :) Csak ámultam és bámultam és fordítva...
Volt ám ott kényeztetés szemnek-szájnak, kicsinek s nagynak egyaránt... Aznap Őpicursága hordozta magával a DVD-t, mondva, hogy az az övé s a kis rákocska, mely lényegében mosdató-szivacs, játszó- és alvótárssá avanzsált. :)
És dobozka és kulcstartó, gyönyörűszép Leki-féle műalkotások, meg betű s nem is akármilyen, a lap lemaradt, de ott a könyv a képen, de rég vágytam már rá!
S férjem meg elkerekedett szemekkel mondta, hogy ez igazán szép s kedves, mikor kezébe adtam a neki szánt meglepit. (Leki, a használati utasítás be lett tartva!!!!)
Még azAmanda-Mónika meglepije is helyett kapott, illatozó levendula-párnácskák személyében.
Nagyon köszönöm, a kincset, a betűt, de elsősorban a barátságot!

Első a csoportkép, jelentem a létszám nem teljes! :))

 Így is...

Meg úgy is...

Trió

Ami három, hát arról lehetne ám beszélni, akár pozitív akár negatív nézőpontból fakadóan, mert ugye háromszögek, meg hármas kötél, istenhitem hármasa stb. De most nem eszmefuttatás következik hanem egy szett mutatkozik be. Férfiúnak tetsző (??? ez az, ami majd elválik) színekből összeállított apró figyelmességek. Számomra ezek szeretem színek s ki mondta, hogy a piros nem illik az erősebb nemhez??? :))

 Gondolom felismerhető, nagyikockás párna, eleje-háta egyforma, össze lettek horgolva, nyílása fa gombokkal záródik...
Az alsó meg zsepitartó doboz "felöltöztetve", ennek a leírásnak nyomán,

 S végül az elmaradhatatlan poháralátétek hatos fogata :) (persze a minta más, mint előző köröcskéké)

 S a trió...

Itt meg egy közös kép a színes és pasis PAT-k összehasonlítása végett...