Vagyis...akarom mondani, varrogatós sarkomról lenne szó, átvettem ugyanis Mankától a stafétabotot s csatlakozom a válaszadók közé, kanapénk csücske, kedvenc ücsörgős-hímzős-horgolgatós-helyem megmutogatásával.
Nagyon szeretem hely ez, kényelmes, világos (este két lámpa segítsége is igénybe vehető), ha jobbra nézek, kilátok az ablakon, ha esetleg felemelem tekintetem az aktuális hímzésről, akár a tévéműsort is szemrevételezhetem, balra meg a legújabb áldozatot szúrhatom ki olvasnivaló ügyben.
A párnák érdekes véletlenek egybeesése folytán vannak a helyükön, Őpicursága ugyanis aludt s a képek készítése előtt húztam fel a frissen mosott és vasalt huzatokat. Különben picurkám lelkesen s töretlen hévvel dobigálja ám le őket, gyúrva, taposva azokat, csakhogy számára elegendő (???) hely jusson. Engem még nem túrt ki helyemről, igaz, böködni sem lehet mellette, mert olyankor hangos csatakiálltással veti magát ölembe... :))
