Csillag

Még nem találkoztam ezidáig ennyire egyenletes, szabályos, vasalás, keményítés nélkül is formás csillag-mintával, mint ez. Nagyon könnyű, haladós munka, s ráadásul rajzolva van a tuto, nem pedig írásban. (sokkal könnyebb számomra az ábrát nézve horgolni, mint oldalas szövegeket böngészni :)

 Nagyon tetszik, lett belőle néhány... Más formájú társakkal együtt akasztásra várnak, ablakdísznek szánom őket.

S jártomban-keltemben bukkantam az általam nagyon szeretett Túrmezei E. versre. Hadd küldjem e verset egyben a blogvilág egy igen kedves "lakójának", szeretettel...

Ahol ránk Jézus vár



Valami mindig vár.

Hol munka, lárma, hajsza,

hol a mindennapok küzdelme, harca,

hol keservek és kísértések,

próbák, bukások, szenvedések,

hol csend, csend, csend...

Kívül?

Vagy bent?

Valami mindig vár.



S Valaki mindig vár.

Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.

Ott a zajban, a mindennapokban,

küzdelmekben és feladatokban,

ott szenvedésben és kísértésben,

hogy felemeljen, õrizzen, védjen,

hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,

átvigyen tûzön és akadályon,

új erõt adjon új kegyelemben.



Mindenütt mindig vár,

de százszorosan vár ránk

-a csendben!

Túrmezei Erzsébet

Advent 1

Megálmodtam, meggondolkodtam-hánytam-vetettem magammal, s végül megalkottam. Győzelem... önmagam felett, az " inkább mégiscsak valami egyebet" érzés felett, az ide-oda kapkodás felett, változtassunk rajta, mert úgy jobb lesz stb felett... (mert ez mind én volnék, kéremszépen). Csak ott nem történt legyőzetés, ahol s amiből elég kevés van ám birtokomban, így a koszorú magunknak készült s nem neveztem be arra a játékra, amit pedig nagyszerű ötletnek tartok gyönyörködöm ám a pályamunkákban! :) (ez is én vagyok :)))

Áldott adventi időszakot, várakozást kívánok mindannyiunknak! S köszöntöm kissé megkésve újabb kedves olvasóimat.

A tálca adott volt, szülinapi ajándék, a kis üvegecskéket gyűjtöm, fonal akadt s jóféle spárga is. Körbehorgolt üveg, sokféle horgolt csillag, szív, hópehely felfűzve s a gyertyatartók köré rendezve, s máris kész.

Akár kikandikáló gyertyákkal, akár mécsesekkel töltve is használható, én az utóbbira voksolok, szeretem a horgoláson átszűrődő fényeket.

Kötöttem!

Nagy szó ez kérem, mert bár tudok kötni, nem is csak "lustán" :) de nem tartozik gyakori időtöltéseim sorába... Számomra igen lassú, nem haladós, aprólékos munkának tűnik. De van, amikor kimondottan ráéhezek s bár nagyobb lélegzetvételű munkába nem fogok, egy baktus erejéig csattogtattam ám tűimet. Persze, hogy picurkámnak, persze, hogy van benne rózsaszín, természetesen körbehorgolt széllel, nehogy már a horgolótűim rozsdásodni kezdjenek az irigységtől...
Tökéletesen passzol két korábban készített sapijához. S ami a leglényegesebb, tetszik is neki, még a házban sem akarta levetni magáról!

 Lazán kötök, ez gond ennél az egyszerű mintánál, mert egyenlőtlenségeket lehet felfedezni benne, de nem tudom szorosabbra fogni a "gyeplőt"...

Pillangó is repült ám a virágocskára :) Látod, druszám? :)
 Az alábbi képeken a legélethűbbek a színek...

Emlékezem...

Emlékek, illatok, színek, formák... szeretteim, régen éltek, korán távozottak... hol könny, hol keserűség, hol megnyugvás... és remény... a találkozás, a hazaérkezés reménye... Kapaszkodás, elengedés... s a kettő közötti ingadozás... gyötrődés, beleegyező belesimulás,..., fény és árnyék, múlt s jövő...  Már jó ideje... de ma különösen...