Első fecske

Nem, nem jön a tavasz, most havat várok, hideget, szállingózó pelyheket, meleg teát s fahéj illatot. S ez a fecske, nevezem így méltán, hisz először próbálkoztam ilyen dísz készítésével, egyedül lévén (egyelőre) nem fog tavaszt csinálni...

Még egy

Szeretem a régi, népi motívumokat, a pirosat a fehéren (tatár, török menekülj), a kacskaringós vonalvezetést, a virágokba zárt érzéseket. S most így az Ünnep felé haladva megakadt a szemem egy aprócska részleten, amiről nekem az előbb leírtak közül minden egyben ugrott lelki szemeim elé. Kivarrtam, tetszett...

Gondoltad volna (mert én első ránézésre bizonyosan nem), hogy ez egy R. Parolin tervezés? S mivel maradt még egy tenyérnyi kis piros filcem, utánpótlás még nem lett megoldva, újabb lógatnivaló készült belőle.

Lényegében...

az, de mégsem. Mert mi történik, ha egy Atalie-szivecske, a fantáziám, az egyre elhatalmasodó Ünnepi láz s filcszeretetem szeánszot ül? Íme:

S mire ötleteim épkézláb csatasorba álltak össze, rájöttem, volt filc, nincs filc... Murphy, költözz haza!