Nem volt, dehogy, csak újra meg újra a Gryllus nóta cseng fülemben, ha rápillantok a
Manka újabb szuper
kezdeményezése ihlette tarisznyámra.
Mert ha kicsi kakasom nem is, de tarisznyám az bizony lett! Bár nem tudtam eldönteni, hogy a kakas avagy a nyuszi kiabált hangosabban, mindenesetre, mikor megláttam a mintát,azonnali késztetést, sőt kényszert éreztem annak kivarrására. Mégpedig úgy, hogy első pillanattól fogva piros-feketében (török, tatár menekülj!) és tarisznyában gondolkodtam. Hagyományápolás ez a javából, de nemcsak, lélekápolás is ez most számomra s nagyon jól esik. Errefelé nem jár a húsvéttal szinte semmiféle szokás, hagyomány, locsolni sem járnak, tojást sem gyűjtenek, de ennek ellenére van immár birtokomban népi motívummal díszített, tojásgyűjtésre alkalmas szütyőke.
Újra köszönöm Manka az erre fordított erőt, időt s energiát!
Nyers lenvászonra készült, natúr szegély díszíti s zsinórházában kenderkócos spárga bujik meg, fa gyöngyökkel ékítve. Belseje pedig hasonló színű vékony vászon. Lehet karra akasztva, táska módján viselni, de összehúzni is a száját s vándortarisznyaként botra tűzve hordani. :)
(így lett e tarisznya önmagam húsvéti ajándéka :))