2010. július 10., szombat

Hivatali közlemény(ek)!

Avagy néhány dologról röviden, mert kezdődik a pihi!
Adri blogjába kukkintva vettem észre nevem, mégpedig egy díjjal kapcsolatosan, melyet többek közt nekem is továbbadott (teszteltem, a név az én blogomra irányított :)). Nem is akármilyen díj, hanem egy SZERENCSEHOZÓ!
Hát ez az, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Adri blogját nagyon szeretem, vele levelezve ugyancsak értékes emberre leltem, s ő maga nagyon aranyos, kedves. Kedvesség és jóindulat van abban is, hogy engem is bevett a hetes névsorban, átadva a díjat! Nagyon, köszönöm kedvességedet, figyelmességedet!
De az én mindennemű felfogásommal, elveimmel, sőt hitemmel is ellenkezik, összeegyezhetetlenmaga a szerencse, a szerencsehozó akármik, kabalák stb. Ezért (kérlek, ne haragudj meg, Adri) nem is teszem ki. Hiszem, hogy életemben nincs szava a szerencsének. Borzasztó lenne úgy élni, hogy létemet a kézzel nem fogható, irányíthatatlan szerencse tartja kézbe, határozza meg. S ha ilyen díjat kapok, szerencsém lesz, ha továbbítom a 1oo levelet, nagy öröm ér, ha átmegy a feketemacska, megfordulni ajánlatos, kéményseprővel kezetrázós, horoszkóp olvasása mindenképp elindulás előtt-mindezek félelmében lehetetlen élni.
Hiszem, hogy életemet Isten adta, ő visel gondot, s ő az irányítója is. Akarata nélkül hajszál sem eshet le fejemről! S nem kell jószerencsét kívánva, abban bízva, reménykedve, azután epekedve  élnem. Mert Nála oka van s célja mindennek, még ha nem is értek meg mindent. Áldáskívánással élek (az élet Urától), szerencsekívánással nem.
Tartoztam ezzel a vallomással, önmagamnak, és nemcsak...

A második hír pedig nem más, mint a vakáció, a nyár, utazás... Hétfőn hazarepülök, nem leszek netközelben majd két hetet, utánna pedig augusztus végéig hol itt, hol ott leszünk majd, kis pihenős időre is számítva. Ritkán jelenek majd meg úgy véleménynyílvánításban (kommentelés), mint blogkövetés-, írás szempontjából. De remélem, majd mindent bepótolok a nyár végén.
Nem marad más hátra, mint minden kedves olvasómnak, errejárónak
NAPSUGARAS, BOLDOG NAPOKAT KÍVÁNJAK, GAZDAG, TARTALMAS VAKÁCIÓVAL, SZABADSÁGOLÁSSAL EGYETEMBEN!
A viszontlátás-írás-olvasás reményében, szeretettel,
Rita

S még valami, mégpedig egy köszönetnyílvánítás. Amanda nevű kedves olvasóm segítségét ajánlotta fel párnavarrás ügyben. Nagyon köszönöm, olyan jól esett, akárcsak kedves szavaid. Kérlek Amanda, engedd meg, hogy a nyár utolsó felében vehessem igénybe segítségedet, addig ugyanis nem lesz időm varrógépet kínozni :) Addig csak kitalálom, hogyan is lrhetlek utol, eddig ez nem sikerült, ezért írok élő-egyenesbe. Mindenképp köszönöm!

Végre mutathatom!

Igencsak türelmetlenül vártam a mai napot, tudniillik a fényképezőgép "hazajövetelét". Mert a Leki által küldött nagyon kedves meglepetéscsomag két nappal megelőzte.
Történt ugyanis, hogy kedves druszámmal szóbeszédbe elegyedtünk, persze csak virtuálisan, s ő eldöntötte, bizony névnapi meglepit küld nekem. Nagyra kerekedett szemekkel bontogattam s nézegettem a csomagocska tartalmát. Hihetetlen szép, igényes, szakszerű s pont nekem való (színben, formában, rendeltetésben) tárgyak kerültek ki a díszcsomagolásból.
Notesz, általa készített borítóval (melyen a levendula hímzés igazi levendulát rejteget), kis szakácskönyvnek használható zsebekkel ellátott, nyitható, táskaszerű mappa (receptekkel), kis tükör, aprócska ollóőr, finomság, figurák kézműves alkotásokhoz... Azt tudtam ám én, hogy nagyon szépen hímez, szuper elgondolásai vannak összeállításokat illetően, de hogy még a varrógéppel is ennyire jóbarátságban van....
S ami igencsak fontos számomra, a hímzések Manka kincsestárából lettek kiválasztva, nagyon szeretem őket! Alkotójukkal együtt, "szívembezárt" módon...
Drága Leki, nagy örömet szereztél!!! Nagyrabecsülök s használatba is veszek minden egyes darabot! Köszönöm!!! Amúgy a Leki blogján sokkal szebb fotók láthatók!

2010. június 29., kedd

Szeretem hímzés

Amikor először láttam meg a Sandra Sullivan mintákat, már akkor tudtam, én ilyet szeretnék hímezni. Választásom a Delivering... sorozat egyik darabjára esett (Delivering posies), s újra az egyik korábbi bejegyzésben említett, otthonról hozott fura-érdekes lenre készült. Nagyba, mert párnának szeretném befejezni. Szóval, minden adott, már csak párnát kell megtanulnom varrni! Mármint a huzatot... SOS! Párnavarró tanfolyam kerestetik!!!
Akár miniben is elképzelem ezt a kedves, játékos mintát.
Mivel a virág közepe nem hagyományos xekkel készült, fantáziám meglódult s Manka öltéstanodájában látott szövéssel tettem azt "virághűvé".
Formálódott, alakulgatott...
Végül pedig ilyen lett:
Szeretem a mintát, szerettem öltögetni, de mindennél jobban szeretném készen látni. S mondjuk az őszre jöhetne a sorozat újabb darabja. :)

2010. június 26., szombat

Íme...

a Manka útmutatása szerint készült fonaltartó tűpárnám.

Maga a hímzés tényleg gyorsan megy, s nagyon mutatós, ami meg az összeállítást illeti, talán embere válogatja :)  Nem győzök köszönetet mondani Mankának, hogy annyi mindent kipróbálhattam már. S mi jön még ezután... kíváncsian várom! A babaköszöntő egyéves szülinapra is kedves ajándék, nem??? Mert ilyen iramban s mindig újabb fákba vágva fejszémet esetleg addig kész leszek vele :))

2010. június 24., csütörtök

Eperke

Ezt !sem! tudtam kihagyni. Mert Manka "tálcán kínálta" az epret, a szebbnél-szebb mintákat, az elkészítés pontos menetét. Mert megtetszett, újat próbáltam ki stb. S újra eldöntöttem, van ám, amit tanulnom. Jelen esetben ami a masnikészítést illeti...mert színben harmonizáló szalag nem volt itthon, csokrocska, masni miegyéb kötésével pedig ezidáig nem akadt dolgom. Ettől arrafele ráállok, szabadidő függvényében...
Köszönöm, Manka!

2010. június 21., hétfő

Manka-picinykéje


Mert ezt ki kellett hímezni, tudtam, mihelyt megláttam. Elsősorban, mert nagyon szeretem  Manka mintáit, aztán mert nagyon megtetszett a picurkák készítése (32 count). Annak ellenére, hogy mindig gondban vagyok, ha miniben hímzek, sokszor tűnik úgy nekem, mintha összeborzolódtak volna az x-szemek. Olykor hagynám az egészet egy "sutba vele" felkiálltással, de aztán csak alakulgat... S nem utolsó sorban, mert sokszor az én szívem is csak ekkorka (vagy tán a lelkem szokott így összezsugorodni s elbújni???), de virágok azért nyílnak ám benne...

Honfoglalás képekben

Tudom, hogy nem szabad mászni, de annyira szeretek... Napközben sokszor mászok fel kedvenc ülőhelyemre, így a cím méltán lehetne trónfoglalás is.

S ha az a buta virágféle-zöldes-valami zavar, egyszerűen lelököm. Csak tudnám, miért nem nevet ezen anyukám???

S ha meguntam, hopppááá....s máris lent vagyok! Igaz ez nem mindig sikerül ennyire jól, de fennakadás esetén ott a bűvös szó: Mámááááá!!!!!!!!! - s azonnal érkezik a segítség.