Jobban mondva mentem s majd jöttem, a szokásos, itthonról haza, s bár pillanatig sem voltam gép- és netközelben, mégsem jelentkeztek elvonásos tünetek, sőt... :)
Őszi vakációm alkalmából tű sem járt kezembe, hímzőtűre gondolok, mert készült ám két sapi, meg egy mellényke is, de azokról majd később...
Feltöltekeztem otthoni levegővel, olvasnivalóval. Anyagfelfedező körutaim során kacsingattak rám "virágos mezők, tarka rétek" sőt mi több, volt, ami tetszésemet is elnyerte. Bespájzoltam, mondja a bennem lakozó hörcsög, nyami-nyami, jöhettek immár hosszú téli esték. (hacsak nem fogja téli álmát aludni bennem az alkotásvágy)
Szóval, toboz(ok) helyett doboz(ok):
S még doboz(ok), melyik fémből, melyik kéregből. Ez utóbbiak szinte könyörögnek festék, anyag, hímzés, stb díszítő elemek után. No meg a tarkabarka rétek, rajtuk farkas(fog) meg zsinórok.
S persze kukucskál az elmaradhatatlan, általam már oly sokat emlegetett lenvászon is. A képek nem adják vissza igazán a színeket, de hát ha napsütésre várnék, lehet csak tavasszal kerülne sor erre a bejegyzésre. Naphosszat esik, borús, szürke, néha még haragos is s akkor aztán tépázza ám aprócska bokrocskáimat.
No, helyzetjelentés megvolt, megyek tököcskézni (ha már adva van, amivel befejezni). S ami a tököt illeti, az a két gyönyörű példány, melyeket mutogattam egy előbbi bejegyzésben, bizony hasunkban kötött ki. Mégpedig sütőtök krémleves formájában. Egy közismert gastroblogger receptjét variáltam kissé magam ízlésére, hát szuper finom lett. Kár, hogy nem fényképeztem a hatást :))