Tilda-mánia

Engem is utolért, már nagyon régen, csak volt ám néhány (számomra lényegbevágó) akadály, ami hátráltatott abban, hogy végre én is elkészítsek egy figurát. Aztán jött a karácsony s nem volt, jobban mondva nem engedtem magamnak menekvést s kettőt egy csapásra (a hét helyett :) jelszó alatt megszülettek a .... nyulaim...  (tudom, bolond egy nőszmélye, aki Rudi s egyéb téli hangulatemelő játék helyett nyulat alkot, de nekem ez volt a kiszemelt kedvencem). Lánykám s kicsi barátnőm egyaránt nagyon örültek a nyuszkóknak, nevet kaptak (Anita és Kati-bármely élő szőrgombóc megirigyelhetné), dédelgetik s mutogatják őket.
Én meg... rájöttem, türelem s idő kell hozzá, de nem oly ördöngös ezen dolgok elkészítése...

Anita

Kati

Mi jó barátok vagyunk...

 

M.m...

Avagy megkésett mutogatás. Ennél találóbb címet nem is adhattam volna mai bejegyzésemnek, hiszen az egyik, meglepiket rejtegető csomagocskám már ott volt a fa alatt, ajándék-bontogatáskor.
Timitől érkezett sok-sok (majd' kézzel fogható) szeretet kíséretében. Kincsek, szépségek, kicsinek, nagynak... :)
Íme:

A finomságok eltűntek, a filc-díszecske pedig a fán töltötte az Ünnepet s alig várja az idei karácsonyt. A maci bizony a kiságy állandó vendége, mondhatni lakója, legújabb alvós kedvenc december óta. :)
A kis táska pedig... hát én ezt komolyan állítom, ilyen szépet nem láttam még! Kidolgozott, a legapróbb részletekig, apró patent zárja, apróvirágos, pántos... Mondanom sem kell, hogy mindennapos használatban van. Nagy bánatom, hogy a kép nem adja vissza az eredeti színeket, de gyönyörű, nekem elhihetitek! Nagyon szépen köszönünk mindent, kedves Timi!

A másik csomag pedig a hétvégén érkezett, nagy meglepetést okozva! A csodás tartalommal rendelkező pakk pedig Amanda-Mónikától érkezett, aki igencsak szépen köt, hímez és varr... Nézzétek csak meg, ha nem ismernétek esetleg...
A kapott kincsek csoportképe így néz ki:

Zsákocska otthon készült csigatésztával "bélelve", karácsonyi dísz és zsák, picurnak kistáska, öko-szatyor, gyönyörű hímzéssel, anyagok s egy, az én színeimben pompázó kötött kendő. Nagyon tetszenek, egytől-egyig!
Neked is köszönöm, Mónika!!!

KARÁCSONY

forrás

Kívánok mindnyájunknak igazi karácsonyt, kemence tűzével, ölelések melegével, szeretteink közelségével, a születés örömével, a visszavárás sóvárgásával együtt! Cinke nyomokat a hóban (ha adatik fehér karácsony), mégpedig arra gondolva, hogy az első lépés, a változás rügyecskéje, a szeretet kibontakozása, a megbocsátás, elengedés felszabadító érzése, a csoda előbb bennem kell megtörténjen.

S ajánlom szeretettel figyelmetekbe a következő kezdeményezést http://www.knowvision.nl/  Az oldalra érkezve, a jobb felén található baglyocska alatt olvasható, magyar nyelven is. Érdemes elgondolkodni, tenni is, mert ígéretünk van Istenünktől az ima meghallgatására, mert nyílnia kell a szemeknek a látásra...

Kötöttem! (újabb felvonás)

Csak tudnám, hogy valahányszor a kötésről esik szó, akár csak a gondolataimban is, mindig az öreg, rövidlátó hangya jut eszembe, tudjátok, aki a kesztyű kisujjában lakott. "az öreg rövidlátó hangya sírdogált és kötögetett"- avagy fordítva??? :)) Miféle asszociáció ez, kérem? Ha Freud ezt hallaná, biztos kiderítene valami érdekeset, esetleg orcapirulóst vagy egyebet...
A lényeg, hogy melegen tartásra hivatott, nem a hangya, hanem az elkészült darabok...

Első fecske

Nem, nem jön a tavasz, most havat várok, hideget, szállingózó pelyheket, meleg teát s fahéj illatot. S ez a fecske, nevezem így méltán, hisz először próbálkoztam ilyen dísz készítésével, egyedül lévén (egyelőre) nem fog tavaszt csinálni...

Csoki és...

Férjem "Csokiországban" (Belgium a becses neve, ugyebár...) járt a napokban s néhány lakost sikerült magával csalogatni, meglepetésként nekem :)
Íme Csokiország lakói:

Hát nem aranyosak? Most eldugva türelmesen várakoznak az Ünnepekig...

A  hétvégén meg kézimunkáztunk Őpicurságval, aki kérem már kész nagylány a maga kettő és fél évével. Hihetetlen szociális érzékenységgel s ugyanakkor éles elmével rendelkezik, legutóbb, mikor arról társalogtunk, hogy ő már nagy, de még nem felnőtt, rám nézve így szólt: de én már felnőttem! Egyértelmű, nemde? :) S egyik kedvenc időtöltése ezzel a felkiáltással veszi kezdetét: Kézimunkázzunk, jó? Akkor elő ollót, cérnát, filctollat, vág, tép, lelkesedik, mérgelődik s beszél, mondogat...nagyon élvezem. Szóval alkottunk a hétvégén, ő papirfecnik sokaságát, én meg ablakdíszt az ő szobájába...

Ezt meg ezt...

és ezt...

Jól szórakoztunk, állítom!

Csillag

Még nem találkoztam ezidáig ennyire egyenletes, szabályos, vasalás, keményítés nélkül is formás csillag-mintával, mint ez. Nagyon könnyű, haladós munka, s ráadásul rajzolva van a tuto, nem pedig írásban. (sokkal könnyebb számomra az ábrát nézve horgolni, mint oldalas szövegeket böngészni :)

 Nagyon tetszik, lett belőle néhány... Más formájú társakkal együtt akasztásra várnak, ablakdísznek szánom őket.

S jártomban-keltemben bukkantam az általam nagyon szeretett Túrmezei E. versre. Hadd küldjem e verset egyben a blogvilág egy igen kedves "lakójának", szeretettel...

Ahol ránk Jézus vár



Valami mindig vár.

Hol munka, lárma, hajsza,

hol a mindennapok küzdelme, harca,

hol keservek és kísértések,

próbák, bukások, szenvedések,

hol csend, csend, csend...

Kívül?

Vagy bent?

Valami mindig vár.



S Valaki mindig vár.

Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.

Ott a zajban, a mindennapokban,

küzdelmekben és feladatokban,

ott szenvedésben és kísértésben,

hogy felemeljen, õrizzen, védjen,

hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,

átvigyen tûzön és akadályon,

új erõt adjon új kegyelemben.



Mindenütt mindig vár,

de százszorosan vár ránk

-a csendben!

Túrmezei Erzsébet