Sál

Hálókötővé avanzsáltam egy felkérés erejéig... repült is a tű a hurkok között, alig két este s már tekerhette is nyakába mosolygós gazdája.
A színei...hát azt sehogy sem sikerült visszaadni, de terápia volt dolgozni vele :)

(bár megforgattam stb. mégsem hajlandó a blogger arra, amit én szeretnék... végül is csak a hosszúságát hivatott érzékeltetni ez a kép)

Van

egy számomra igencsak kedves, mondhatni különleges blog. Táplálékot nyújt a lélek számára, bíztató szót szükség idején, utat a keresésben. Itt található. Mindig örömködöm ha látom a jelzést egy újabb bejegyzésről. A mai különösen megmelengette a szívemet, ezért (bár engedélyt nem kértem, remélem nem lesz gond) megosztom. Köszönöm!!!

Amúgy Max Lucado neve bizonyára ismert sokunk számára, kedves írása a foltmanókról rengeteg helyen olvasható s az író igen érzékletesen tud átadni, megvilágítani számára fontos értékeket, igazságokat. Az alábbi sorok is tőle származnak...


Isten fut feléd
Max Lucado



Hogy szebb legyen a napod, képzeld el Istent, ahogy fut feléd.

Mikor látta a pátriárkák hitét, Isten megáldotta őket. Mikor Péter prédikált, Pál tollat ragadott, Tamás hitt – Isten mosolygott. De nem futott feléjük.

Ezt a (nyelvtani) igét a tékozló fiú történetére tartogatta a biblia. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20).

Isten futni kezd, mikor meglátja a disznók vályújától hazatérő gyermekét. A mókuskerékből kiszálló drogfüggőt. A bulizásnak hátat fordító tinédzsert. Az íróasztalt ott hagyó hivatalnokot, aki a társadalmi ranglétrán kapaszkodott felfelé. A szellemidézőt, aki elhagyja bálványait. A materialistát, aki otthagyja az anyagot, az ateista a hitetlenségét, az elitista az önreklámozást…

Mikor a tékozló fiúk alakja feltűnik a hazafelé tartó ösvényen, Isten képtelen ülve maradni.

A mennyország trónterme visszhangzik a szandálcsattogástól, a lábdobogástól, s az angyalok csöndben figyelik az Atyát, aki átöleli gyermekét.

Ha Isten felé fordulsz, Ő futni kezd feléd.

Upwords with Max Lucado, 2012.02.16.
http://www.crosswalk.com/

Mindennap

forrás

Aktuális munka...

kontra elefánt. :) Jobb, mint egy találós kérdés. De nem megfejthetetlen ám. Az úgy történt ugyanis, hogy elkészült valami s ott a tűkön a következő, de hát ne gondolja az ember lánya, hogy a maga útját járhatja ám háborítatlanul. Annál is inkább nem, hogy Őpicursága egyik könyvének olvasása közben rájött, neki bizony elefánt kell és most azonnal. Megkért, hogy készítsek egyet neki, mondva: "hozom a cérnát!" :) No ha azonnal nem is, de némi munka árán elkészült Ollie az eli...
Érdekessége az, hogy én eddig mindennemű pici figurát, amigurumit stb. nagy csodálattal figyeltem, de nevettem magamban (magamon?)  arra gondolva, én ilyen aprólékos, pici munkát soha... S itt válik valóra, hogy soha ne mond, hogy soha. S nemcsak elkészítettem, de élveztem minden pálcáját (mondanom sem kell, rövidpálcák tömkelegéből áll, ami nem a kedvencem szaporátlansága s türelmetlenségem miatt... Jó lecke volt!

Jé anya, tényleg lett nekem is elefántom?

Aztán ruhája is, sőt korona (kissé Babarékra hajazva)

Vigyázat, szemérmetlen képek következnek, pontosabban szoknya és farkinca mutogatás :)

 Aztán erdő híján jó a dracena is...

Vegyesvágott:

 Ja, s saját kútfő, egyedi és megismételhetetlen, esetleg "leszámlálható"...

Ellentét

Bent tavaszváró-csalogató. Asztaldísze, nem hervadó... Gyertyameleg, hívogató.

Kint meg... Hó és hideg, most ért ide a tél... Kontraszt...

Tilda-mánia

Engem is utolért, már nagyon régen, csak volt ám néhány (számomra lényegbevágó) akadály, ami hátráltatott abban, hogy végre én is elkészítsek egy figurát. Aztán jött a karácsony s nem volt, jobban mondva nem engedtem magamnak menekvést s kettőt egy csapásra (a hét helyett :) jelszó alatt megszülettek a .... nyulaim...  (tudom, bolond egy nőszmélye, aki Rudi s egyéb téli hangulatemelő játék helyett nyulat alkot, de nekem ez volt a kiszemelt kedvencem). Lánykám s kicsi barátnőm egyaránt nagyon örültek a nyuszkóknak, nevet kaptak (Anita és Kati-bármely élő szőrgombóc megirigyelhetné), dédelgetik s mutogatják őket.
Én meg... rájöttem, türelem s idő kell hozzá, de nem oly ördöngös ezen dolgok elkészítése...

Anita

Kati

Mi jó barátok vagyunk...

 

M.m...

Avagy megkésett mutogatás. Ennél találóbb címet nem is adhattam volna mai bejegyzésemnek, hiszen az egyik, meglepiket rejtegető csomagocskám már ott volt a fa alatt, ajándék-bontogatáskor.
Timitől érkezett sok-sok (majd' kézzel fogható) szeretet kíséretében. Kincsek, szépségek, kicsinek, nagynak... :)
Íme:

A finomságok eltűntek, a filc-díszecske pedig a fán töltötte az Ünnepet s alig várja az idei karácsonyt. A maci bizony a kiságy állandó vendége, mondhatni lakója, legújabb alvós kedvenc december óta. :)
A kis táska pedig... hát én ezt komolyan állítom, ilyen szépet nem láttam még! Kidolgozott, a legapróbb részletekig, apró patent zárja, apróvirágos, pántos... Mondanom sem kell, hogy mindennapos használatban van. Nagy bánatom, hogy a kép nem adja vissza az eredeti színeket, de gyönyörű, nekem elhihetitek! Nagyon szépen köszönünk mindent, kedves Timi!

A másik csomag pedig a hétvégén érkezett, nagy meglepetést okozva! A csodás tartalommal rendelkező pakk pedig Amanda-Mónikától érkezett, aki igencsak szépen köt, hímez és varr... Nézzétek csak meg, ha nem ismernétek esetleg...
A kapott kincsek csoportképe így néz ki:

Zsákocska otthon készült csigatésztával "bélelve", karácsonyi dísz és zsák, picurnak kistáska, öko-szatyor, gyönyörű hímzéssel, anyagok s egy, az én színeimben pompázó kötött kendő. Nagyon tetszenek, egytől-egyig!
Neked is köszönöm, Mónika!!!