"Akárhogyan lesz, immár kész a leltár..." Költőnk szerint kész a leltár, nálam a számvetés töredéke kerül csupán teritékre. Gondoltam, megörökítek egy kis ízelitőt a magam eszkabálta-bogozta-bökdöste dolgokból. Töredék két okból kifolyólag is, egyrészt, mert nem dokumentáltam, fényképeztem mindazt, ami évek során készült, s ráadásul a javarész el lett ajándékozva. Másrészt van, amiről nem áll módomban fényképet készíteni, mert dobozolva vannak tőlem párezer km távolságban.
A fotó maga a csúcs-rondaság, a rohanás, kapkodás, hozzánemértés megtestesítője. Még egyszer nem vetemedek arra, hogy megnagyítva kukkantsak a képre, borzadok. Na, szóval...minden lében kanál módra kóstoltam bele, kevés tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel kötésbe, horgolásba, fonalgrafikába, még varrógépem közelébe is merészkedtem (bár az nem erős oldalam, de dolgozok rajta :) ).
S csukott szemmel képzelem oda a személyre szóló karácsonyfadíszeket, a húsvéti teritőt, dekupázs-mindenfélét, gyöngyfűzött ill. horgolt ékeket. Nem vállveregetés ez, hanem arra való rálátás, hogy nem mindig lehet s tudom élénk fantáziámat s érdeklődésemet nyomon követni, jobb egy-egy dologba kissé elmélyülni, talán szebb akkor az, ami kikerül a kéz alól. De ez vagyok én... s ha valaki látná, még mennyi mindennel tele a fejem.
Mindezt úgy írom s úgy készítettem, hogy "Magamban (NEM!) bíztam eleitől fogva..." Lehetne ez akár mottó-, vagy inkább jelmondatom is.
Ja, s az elkövetett rémtett óta megtanultam, hogyan kell a nemisolyanrég kezeim közé kerülő szegény kis fényképezőgép menüjébe úgy beleturkálni, hogy ne villanjon már a vaku, ha keretezett, üveg mögé bújtatott valamit örökítenék meg. Hajrá, lesz ez jobb is! Remélem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése