Befejezve

Sikerült már napokkal ezelőtt picurka terveim végére járnom, útra készek, mert mondanom sem kell, ajándéknak szántam őket.

Mindkettő 27 countos Zweigart vászonra készült, ugyanúgy, mint a kedves Manka-virág is, nevezetesen a tulipán. Öröm volt hímezni, nagyon szép kis minta. Szép lett, kedvencem lett, végig azt éreztem, bár Manka monocrom mintaként tette közzé, beleszőtte-álmodta a színeket is. Hozzámnőtt, sokat jelent, üzenetértékű, s kezdetet jelől, értékeset. Ki nem adom kezemből, enyém. S bár párnácskának szántam, kis akasztóval, nem az lesz. Keretbe, üveg alá kerül s íróasztalom falán nézeget majd, hogy por ne érje, idő foga (esetleg a szakavatlan kezeim) nehogy kárt tegyenek benne.

Már csak a hozzáillő keretet kell felfedeznem valahol, mert akármibe nem teszem ám, még ha idő kérdése is. Köszönöm, Manka!!! 

Ma szomorú hírt kaptam. Hazatért egy kedves, velem egykorú barát. Mellbevágó hír, annak ellenére, hogy ő már a lehető legjobb helyen, nagy örömmel örvendezik Uránál, Megváltójánál. De elgondolkodtat, térdre kényszerít. Más látásmódra, hiszen tényleg minden, de minden kegyelem. Ha egészséged van, fedél a fejed fölött, mosolygó gyereked, unokád, főtt étel kerülhet asztalodra, van, kinek jóéjszakát kívánni, mielőtt alvópoziciódba gömbölyödnél... Minden... Nem, ezek nem az élet természetes velejárói, dehogy, ha jól belegondol az ember. Kegyelem, irgalom, mint az is, amikor erővel ruház fel valami elviselésére, valamivel való szembenézésre. Hálára serkentő, alázatra intő kegyelem, gondviselés.

 Isten veled, drága harcos! Valamikori viszontlátásra, kedves Piroska!