Itt a vége...

De akkor sem futok most sehova. :) S az is lehet, inkább az "Újra itt" vagy hasonló felkiálltással kellett volna kezdeni. No, de odakint megállás nélkül zuhog pár napja, hideg van, ősz-illat terjeng, így csak az fut át fejemen, hogy vége, hol volt-hol nem volttá vált a nyár.
Szép volt, ez vitathatatlan. S gazdag. Munkálkodtunk, fáradoztunk, pihenni próbáltunk, nevetgéltünk, búslakodtunk, töltekeztünk, tájakkal, természettel, barátokkal, egymással, ünnepeltünk...  jó sok minden belefért. Gazdagodtunk, gazdagodtam...
Jó dolog nemcsak nézni, de látni is, s még ennél is jobb egyre tisztább képet alkotni a végekről, a határokról, korlátokról, önmagamról-még ha csak parányi darabkája is az egésznek. Mert ez a fajta ismeret az, ami felszabadít(hat), előrelendít(het).
Őpicurságából is szintenagylány lett. Tárgyakat nevez meg, személyeket szólít nevükön, bár néha igencsak törjük fejünket, hogy hol is bukkanhat fel a felmenő ágon kínai beütés... mert egy-egy cifra körmondat elhadarása alapján tán még a kiejtéssel sem lenne baja.
Alkotásra nem sok idő, de még túl sok odaszánás sem jutott. Valahogy kimaradt, más volt az örömszerző cselekedet,  bár fejben rengeteg szűlés, vetélés, kivirágzás, lelombozódás történt. Maradnak a tervek, egyre sokasodnak... Inkább horgoltam, ezt is, azt is, de még korai lenne beszélni (írni) róla vagy bármit is lencsevégre kapni.
Az a néhány x-szem, ami mégiscsak dokumentálható, zsiráf alakban öltött testet.Persze ajándékba, egy aranyos kisfiúnak, aki maga is, mint papája, eléri majd a kétméteres magasságot.

Gigi, a Tralala-zsiráf, DMC fonalakkal. Én már csak Zsigának szólítgattam... :)

S aminek elkezdése, szúrkálása örömmel tölt el nem más, mint egy fa. Az RP minták első látásra megnyerték x-szemező énemet. A fák amúgy is különleges helyet élveznek lelkemben, mint látvány, színkavalkád, szimbólum stb. Elsőnek egy pici fába "vágtam fejszémet", a Miniatura sorozat egyikébe.

S nem utolsó sorban hadd köszöntsek szeretettel minden kedves eddigi és új olvasómat. Köszönöm, hogy megnéztek, elolvastok, bár én csak kis szürke mezei egérke vagyok a színes blogvilágban.