Örömködés

Nagyon nagy az örömöm! Emlékeztek még erre a bejegyzésemre? Timi barátnőm ajándékait mutogattam ott akkor s néhányan közületek igencsak "hangosan" :)) követeltétek, hogy aki ilyen szépségeket alkot, indítson ám virtuális naplót. Meglett! Tegnap óta ugyanis lehet ám alkotásait csodálni, akár ő magával is szóbaállni, mégpedig ITT!
Isten hozott Timi, szeretettel küldök számodra egy (sajnos csak) virtuális ölelést!

No meg a magam mögött levő két hétben forgott ám tű (is) a kezemben, újra nem a hímzőtűm, úgy tűnik, azt lassan újra neki kell állnom megszelídíteni... Horgoltam ugyanis (mekkora újdonság, ugye??? :)) , mégpedig lánykámnak egy ponchót, gondolva a fázósabb napokra.

A fonal akril színátmenetes melyet fehér csíkokkal próbáltam kissé feldobni. Persze rögtön egy sapi is kikerekedett, hatalmas virággal az oldalán, hozzáillik, így dukál :) Egyszerű és nagyszerű!
A célszemélyt hiába akartam rávenni egy kis pózolásra, ha fel is veszi akkor is izeg-mozog, szaladgál s csak elmosódott paca látszik a fotón. Így kénytelen volt  kertünk "pázsitja" átvállalni tőle a szerepet .