Íme Csokiország lakói:
Hát nem aranyosak? Most eldugva türelmesen várakoznak az Ünnepekig...
A hétvégén meg kézimunkáztunk Őpicurságval, aki kérem már kész nagylány a maga kettő és fél évével. Hihetetlen szociális érzékenységgel s ugyanakkor éles elmével rendelkezik, legutóbb, mikor arról társalogtunk, hogy ő már nagy, de még nem felnőtt, rám nézve így szólt: de én már felnőttem! Egyértelmű, nemde? :) S egyik kedvenc időtöltése ezzel a felkiáltással veszi kezdetét: Kézimunkázzunk, jó? Akkor elő ollót, cérnát, filctollat, vág, tép, lelkesedik, mérgelődik s beszél, mondogat...nagyon élvezem. Szóval alkottunk a hétvégén, ő papirfecnik sokaságát, én meg ablakdíszt az ő szobájába...
Ezt meg ezt...
és ezt...
6 megjegyzés:
ínycsiklandó!! és szép díszek:)
A csokik fantasztikusak! Ugye nem tervezitek megenni??!! :)
A lányod szobája pedig nagyon hangulatos lett :) További áldott készülődést kívánok!
Azok a csokik!
Szépeket készítettél! Én is nagyon szeretek a kis segítségekkel barkácsolni, mi is mindig dekorálunk.
belgák mekkora fazonok! piros orrú Rudolfot dobtak piacra!!!! Nagyon szépek és hangulatosak a díszek, egyre jobban szeretem a papírt!
Oh, azok a csokoládék!!! Biztos nagyon finomak :o)!
Olyan jó olvasni, hogy mennyi mindent tudtok együtt csinálni a picurral!!! Ügyesek vagytok!
Nem is tudom, hogy a csokik vagy a díszek tetszenek jobban :)
Jó lehet nálatok :)
Megjegyzés küldése