2010. február 16., kedd

Húha!

Ez igen, meglepetés! Köszönöm  Andi, hogy rám gondoltál s tovább adtad a stafétát. Mivel még igencsak gyerekcipőben járok, ami a blogvilágot illeti, úgy gondolom, hosszú idő kell elteljen addig, míg elválik, valóban kreatív blogger lesz belőlem vagy sem. De addig is lássunk csak hét jellemzőmet:
1. hiszek - s ez ad erőt, reményt a mindennapokban. S nemcsak a mindennapokhoz.
2. nagyon hálás vagyok, hogy anya lehettem (3 büszkeségem van), bár korántsem vagyok tökéletes ebben.
3. szakmai ártalom: nagyon szeretek gyerekek közt lenni, gyerekekkel foglalkozni.
4. nyitott vagyok s barátságos. Barátságaimban a  "felelős vagy a rókádért", "felelős vagyok a rókámért" elv érvényesül.
5. szeretek nevetni, apróságoknak is nagyon tudok örülni...
6. ugyanakkor sokat kétségeskedő, vaciláló személy vagyok, aki számára sokszor nehéz döntéseket hozni, mert mindig lehetett volna jobbat/jobban is. De ez már a Hol is árulják az önbizalmat? című fejezet.
7. A tanulás, továbbképzés mindig is életem szerves része volt. Ez a késztetés, vágy nem is fog soha változni, gondolom. Ezért is töltök oly sok időt a számítógép előtt :)

S hogy kinek adom én tovább? Az én rendszeres olvasóimnak! Kiknek ezúton is köszönöm, hogy egy kezdő blogjának látogatására is időt szánnak, nem is beszélve a sok kedves megjegyzésről. A fennmaradót pedig a hozzám esetleg betévedő s díjban nem részesült személy számára kínálom fel, szeretettel.
  

2 megjegyzés:

unikat írta...

Gratulálok a díjadhoz!
S egy év múlva megnézzük, hogy hány és hány díjat fognak majd neked címezni.
Rendkívüli szépérzékkel vagy megáldva,nagyon ügyes vagy, s tudom, hogy megszámlálhatatlanul sok alkotással fogsz elkápráztatni bennünket.
Örülök az örömödnek, s annak is, hogy jól vagy,/ jól vagytok.
Puszillak

Andulka írta...

Fogadni merek, hogy nem ez lesz az első és utolsó díjad! ;-)