Hát bizony jócskán hiányzik a testet-lelket melengető napsütés. Szeretem a telet, gyönyörködni tudok a havazásban, hó lepte tájban, de amikor ilyen borongós, szürke, se hó, se eső, komor hangulatában van az időjárás, naná, hogy napsugarat kívánok. Meglátszik ez az elkészült ollóőrőn is. Apró lett, 27 countos vásznon egy szállal egy szálon készült, DMC fonalakkal. Marcsi tanácsait követve öltögettem össze s tetszik a végeredmény. Vendégségben levő hölgy, mikor észrevette ollómat, fejét csóválva nyugtázta: ő bizony még ekkora himzést soha nem látott. :)
S készülődik a tűpárna is, hasonló mintával, 32 countos vászonra, de nem miniben, túl pici lett volna úgy szerintem. Csak kissé elnapolom a befejezését, mert elutazunk tíz napra, s valami egyebet kell ez idő alatt nyélbeütnöm.
No, meg a nárciszaim is nyíladoznak, sárgállik fejecskéjük, a madarak is tavaszt hírdetnek hangos csivitelésükkel, úgy hogy előbb utóbb már a nap is felragyog, remélem.
 |
A nagyon szép hétvégét kívánva és remélve irány a pakolás... |
4 megjegyzés:
Szép kis ollóőrt készítettél! Szépen kivitelezted!
Jó pihenést!
Nagyon ügyes vagy, mert csodaszép lett az ollóőröd!
Jó utat, s jó pihenést kívánok, s nagyon várlak vissza egy beszámolóval.
Puszi
Most már nagyon várlak vissza! Nem tudom még hány nap, de én már várlak ám!
Örülök, hogy újra otthon!
Nagyon várom a bejegyzésed!
Megjegyzés küldése