Ez is, az is...

Annyi minden rohangál össze-vissza fejemben, hogy sorszámoznom kell mondanivalómat, nemcsak felejtés ellenszereként, de a tömörítés érdekében is.
1. Manka játékot hírdetett meg. Azaz akarom mondani zsákbamacskát :) Ott látható a logó az oldalsávban. Én, az igencsak játékos kedvű nőszemély, azonnal beneveztem.

2. Végre odajutok, hogy illő módon, tisztelettel és szeretettel üdvözöljek minden kedves bejelentkezett olvasót. Számomra minden egyes látogató, látogatás öröm, megtiszteltetés (hisz időbe kerül, s a neten anyi szép látnivaló van), de egyben kissé megijeszt, mert úgy érzem, többet, szebben, jobban kell alkotnom. No, de le a megfelelni vágyással, s éljen a magam örömére történő, cinkenyomszerű blogolás, kalapemeléssel tizennyolc nagyszerű ember előtt!

3. Kérdés: mi történik akkor, ha egy hölgyemény, kibe jó sok alkotásvágy szorult, hosszú autóútra indul s nem találtatik nála csak egy spenótfőzelék színű gomolya, egy horgolótű s néhány fagyöngy??? Az eredmény a következő:

Hát ez! Elkezdtem csak úgy horgolni, majd megállás, cérnavágás nélkül a végére is értem (vagy inkább az elejére???) Persze, hogy kezdetleges, szebb is lehetne, jobban mutatna több színű fonallal, de ez akkor így sikeredett.  Készült mellé egy csuklóvédő is, nem merem karkötőnek nevezni, nehogy csúfolódásnak hasson. Mivel a fényképezéshez mindkét kezemre szükség volt, jobb híjján a gomolya szolgált modellként.

Ez volna a hétvége termése, mert bár hímzést is vittem magammal a hosszú hétvégénkre, de egyetlen x-et sem tudtam ölteni aranyos kis visszajáró migrénem miatt. Aki tudja, érti...

A többit majd holnap vetem papír helyett az éterbe.