NYERTEM!

Először is a tárgyi nyeremény... Résztvettem Adri játékán, az általa készített bannerre áhítozva és láss csodát, az én nevem került ki a kalapból. Ilyen se volt még, még semmit, sehol nem nyertem, rendhagyó esemény, de remélem, annál több lesz ezután. :) Alig várom, hogy lássam, kiakasszam, gyönyörködjek ajándékomban! Adri, ezúton is köszi a játékot!

Meg hát annyi szépben volt részem az utóbbi időben. Ma vetettem számot önmagammal, mielőtt borongósra fordult (akárcsak az időjárás) kedvem már-már megfertőzte volna szeretteimet. Meleg, szép, tartalmas napokat tölthettem otthon, találkozásokkal fűszerezve. Bár a (meleg)frontot végig tartani kellett babaügyileg, annyi mindenre jutott idő s kedv, no meg energia, hogy csak visszagondolva is melegedik szívem. Jó az, amikor alkalom adódik stresszmentes, az óra ketyegése vagy egyebek szorításától megkímélt, teljes szabadságot nyújtó, de ugyanakkor bizalmi légkörben töltött minőségi  időre.
Olyan barátnőm van, aki nemcsak kézimunkákhoz felhasználható meglepiket gyűjt számomra, hanem harcot vív, s véleményt mond, bölcset, a javamra, pedig csak egy könyvről volt szó... Ugye tudod? :) Annyira jólesett ez a fajta odafigyelés, mely a barátot megóvni akarja az esetleges nehéz napoktól, óráktól, melyben annyira ott van a "felelős vagyok azért, akit megszelidítettem" jelmondat. Jó volt nemcsak az otthoni levegővel, de hiányolt beszélgetésekkel, érzésekkel s élményekkel feltöltődni. Lesz miből élni a következő alkalomig...
Aztán visszautazásom is pont a viharos ítéletidő beállta előtt történt, így sem eső, sem homokfelhő, semmi sem akadályozott a problémamentes repülésben, hála Neki.
S az itthoni fogadtatás is felülmúlta mindenféle elképzelést, esetleges elvárást. Az elszakadás, a búcsú, a valaminek - valahol lezárása sosem könnyű számomra, de az, hogy várva vagyok, s szinte nélkülözhetetlenül szükséges, ellensúlyozza azt.
Sorolhatnám tovább, de félek, kissé csöpögős, szirupos lenne, de a lelkem zenéjében, minden hangjegyben ott muzsikál a hála s köszönet. S láss csodát, hangulatom kiderült (talán jobban mondva felderült) s a villámlós, mennydörgős időben is mosolygok. Mert elégedett lehetek, az kell lennem e számvetés után. S Atyám is azt mondja, a "legnagyobb nyereség a megelégedés". Gyakorlat teszi a mestert. Bár tanítványként megállhatnám helyemet...