Pssszt!

Mert alszik... nemcsak Őpicursága, s emiatt lehet gyorsan egy bejegyzésrevalót lepötyögni, hanem az egérfióka (de lehet, hogy mégiscsak mackó???)is, aki az otthon töltött idő alatt kezdett alakulni. Babaköszöntő lesz, egy aranyos kisfiúnak, csak tudnám, hány évet tölt majd a gyerek, mire sor kerül az átadásra?! Mert ez nem haladós munka ám, inkább szaladós. Értsd alatta, állandóan Őpicursága nyomában kell járnom, igyekezve arra, hogy megelőzzem, mielőtt leránt, kivesz, kihúz, lenyel, kiönt stb valamit. De ez így van jól! Amúgy meg éljen a rendszeres testmozgás, mozgatás, abból van bőven. S nem is én lennék, ha nem lenne két másik terv is megkezdve, s egyebek a fejemben...

Ugyanakkor gyarapodott dobozka-ládikó gyűjteményem is. Nem beszélve a virágoskertemről! :)

Amúgy csöpp kis kincsőrző ám, mindössze 9*5.5*4.3cm (h*sz*m). Előbbi bejegyzésben említettem származását, s ha rajzolni tudnék, bizony márisazonnyomban tulipános ládát készítenék belőle, olyan igazit, kisöccsét annak, melyben a hozományt gyűjtögették anno... De nem tudok, így mást kell kigondolni.

Ja, s még valami. Fontosat, érdekeset, felemelőt olvastam ma. Ez állt a Szóban, ill. annak magyarázatában: Isten ma is teremthet olyan lehetőségeket, melyekre gondolni sem vagyunk képesek! Annyiszor de annyiszor megtapasztaltam, színigaz, csak hát oly könnyen megy a feledés. Jó ebbe kapaszkodva járni-kelni-élni-remélni.