2010. június 14., hétfő

Kövek, emlékeztetők

Vasárnapi képes beszámoló. Kövekről, melyeket a lelkipásztor osztott ki gyerekeknek, ráírva előzőleg héberül Isten nevét. Jelentése: veled vagyok! Kövek, melyekről a lelki táplálék szólt. Az emlékezés kövei, melyet a választott nép állított fel többször is, jelen esetben a Jordán folyón való átkeléskor. Hogy emlékezzenek a csodára! Így a nemszeretem időkben is ott a biztosíték, akkor ott volt, ma is itt van, csoda történt és történhetik ma is. Van, amikor külső körülményekben, van, amikor ott belül. Kövek-kapaszkodók...
Csodákra emlékezni jó!



Határkőnél hittel megállni,
határköveknél visszanézni,
hálás szívvel múltat idézni:
csodákra emlékezni jó!

Meglátni, hogy minden utunkat
hű és hatalmas kéz vezette,
javunkra szolgált minden tette:
csodákra emlékezni jó!

Látni, hogy át viharon, vészen
hű Mesterünk hogyan segített,
éjekre fényt hogyan derített:
csodákra emlékezni jó!

Határköveknél hálát adni,
és hallelujás köszönetben
méregetni, mi mérhetetlen:
csodákra emlékezni jó!

Messzi évekre visszanézni,
és számbavenni ezer áldást,
erőt, kegyelmet, megbocsátást:
csodákra emlékezni jó!

Hallelujás hálaadással
leborulni egy határkőre,
s elindulni hittel előre,
amerre hív az égi szó.

Túrmezei Erzsébet


Meg néhány kép az ünneplőbe öltözött (khm...öltöztetett) kisasszonykáról, aki először volt képes megtűrni azt a bosszantó hajgumit azon az égbekiálltó bálnafröccsön!

3 megjegyzés:

Andulka írta...

Nagyon édes a leányzó!

Leki-Rita írta...

Gyönyörű szemű kisasszonykád van!
Bálnafröccs :)
Csodákra emlékezni jó!

Monika írta...

Milyen szép ez a kövecske! Tündéri a lánykád!
"Aki győz,adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, melyet senki sem tud, csak az, aki kapja." Jelenések 2,17