Feltámadás

A húsvét körül rengeteg gondolat fordul meg fejemben. De nem akarnak mondatokban előtörve, papirra kívánkozni. Lassú folyamat a megérlelődés, egyszer csak sikerül gyümölcsöt látni.
Gondolataim középpontja az élet értelme s a kereszt közötti összefüggés. A felmentés, a megváltás, az új, ami kezdődhet.Ha ránk nehezedne a súlya annak, hogy miből s miért, beleroppannánk. A Szeretetnek is csak csücskét, apró darabját vagyunk képesek felfogni. Kegyelem, ez az, ami bizonyos! És ez az, ami hálát kell fakasszon, szívben, ajkakon egyaránt, így legyen!
S mivel lehet szebb, mélyebb, tartalmasabb ünnepi jókívánságot , köszöntést kifejezni, mint magával a Szóval, a Testté lettel:

„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő.
Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”


Filippibeliekhez írt levél, 2. rész

Áldott legyen Ünneplésünk, a Feltámadottal való találkozásunk, az Új kezdet!