...

Nem unatkozom, csöppet sem, bár rég irogattam blogomban. Úgy érzem s gondolom, van, amikor teret kell engedni történéseknek, időt szánni a másra (aki épp igényli azt) s előtérbe helyezni azokat, akikért magam vagyok felelős. Ezt gyakorolgattam szorgalmasan mostanában.

Tű nem forgott kezemben, hímzőtűre gondolok. Nézegetem a fonalakat, mintákat, de elkezdeni nincs kellő ... (???) Haladós, praktikus dolgok készültek, horgolva, egy lencsevégre kapott (a szó szoros értelmében, nagytakarítás közepette fél perc szusszanásnyi idő alatt) fotó is bizonyítja. A koszorú eredetijét készítettem el, s egy újabb sapit, vékonyabb fonalból,  tavaszi cipőcske, kabátkához harmonizáló színekben.

Most elkezdődik az ünneplés, a vendégjárás-fogadás a javából, így a kiszemelt tralalák s egyebek, sajnos még várni fognakaz x-szembe öltésre. De szoktam én mondogatni, ami késik, nem múlik!