Gyerekszáj

Ma volt lehetőségem belekóstolni, milyen is lehet a nagycsaládosok élete, amikor korban közelálló, egyik kicsi, másik pici orgonasípocskák tarkítják, gazdagítják mindennapjaikat. Három gyerek felvigyázását vállaltam a délelőtt folyamán. Míg a két kicsi, a nyolchónapos fiatalember s Őpicursága aluszkált, a nagyokkal komoly eszmecsere folyt. A majdnem két éves csak hasiját tömte, így az ő beleszólása annyiból állt csupán, hogy még, még... A majdnem négyéves azonban állandóan kérdezett, eszet osztott stb. Párom megkérdezte tőle, mi is szeretne lenni, ha nagy lesz, mert ugyebár ebben a korban a gyererekek még igencsak jól tolerálják ezt az egyébként bosszantó, kiállhatatlan, csakis felnőttől származó kérdést.
A hölgyike pár pillanat szemöldökráncolós gondolkodási idő után szőke fürtjei alól felpislantva így felelt: Én csak Emma akarok maradni! S szikráztak gyönyörű kék szemecskéi. Dehogy akar ő más lenni... Párom elmagyarázta a kérdést, hivatásokat sorolt, melyek közel állnak a korosztályához, mire érkezett a második meglepő felelet: Ja, hát én CSAK anyuka szeretnék lenni, olyan anyuka, mint az én anyukám!
Ezt muszáj volt megörökíteni, fehéren a feketével...