Eltünésem oka...

... avagy "Tanár úr kérem" féle bizonyítvány-magyarázgatás.
De rögvest a közepébe vágva, Őpicursága betöltötte első életévét! S a nagy eseményre kellőképpen készülődni is kellett. Először is úgy, hogy rendbetettük a felső két emeletet, a babaszobával kezdődően. Mivel néhány hónapja lakjuk ezt a házat, volt s van még tennivaló bőségesen. No, egyszóval a Picur szobája kész, szépen berendezve, micimackós tapéta-csík felragasztva, játékok, ruhácskák, könyvek rendben. Ő is élvezi, látom, ahogy körbe néz, szemecskéivel simogatja a tárgyakar, gügyög a pagonylakóknak... Meleg kis kuckócska, szereti, még különös módon a kiságyát is.
Aztán jött a vendégvárás című fejezet, a sürgés-forgás-készülődés. No meg a kerti örömök, vagyis munkások állandó jelenléte, mert egyenlőtlen a talajszint a szomszéd kertjéhez viszonyítva s betonelemeket kell mélyen földbeásva  a talajcsuszamlást meggátolni. Csupa élvezet, még jó, hogy nem esős, nyálas idő van.

Íme a kicsim, aki komoly tekintettel bámul a fényképezőgép lencséjébe. Nem sztárfotó s általában mindig mosolyog, itt csak játsza a komolyat, de aznap délelőtt nem sikerült jobbat készítenem. 

Annyi mindent felkavart bennem ez a jeles évforduló... A születés élményét, amit tetőzte az otthon, sajátomban való, kiabálás, vezényszavak, mindennémű "segítő" célzatú beavatkozás mentesen, magam ritmusában, baba igénye szerint stb. S az, hogy nem kellett napokig-hetekig lábadoznom utána, mint előbbiekkel, hanem este már együtt vacsoráztunk a családdal. Az izgalom, amikor kivizsgálásra került sor, a megkönnyebbülés és hála, a viharfelhő teljes eltünése végett. A sok öröm, aminek ő a forrása... Mammka blogját olvasva ma, vele együtt én is határozottan állítom, Isten ajándéka a gyermek! Amúgy a 128. Zsoltár idevágó verse volt a havi igénk akkor, abban a hónapban, mikor kiderült, nem kis meglepetésünkre, hogy babát várunk. :)

S a tegnap elindult, merészen, bátran, úgy, ahogy ő általában a kihívásokat veszi. A foteltől tett meg kb. öt aprócska lépést s anyakamban landolt, én ugyanis háttal neki térdepeltem játékait rendezgetve. Boldogan csimpaszkodott nyakamba, s várta az elismerést.

Drága kincs, Isten éltessen sokáig!