2010. október 14., csütörtök

Teszek veszek horgolgatok

Nagyon szeretek horgolni. Kötni is tudok, de szerintem az oly lassú, sosincs türelmem kivárni a végét :) (ne kövezzetek meg kötögetős lányok!) De a horgolás... ha mindent kipróbáltam volna, ami megtetszett, eddig már nyakamig érne a sok horgolmány. De nem adom fel! Az Őpicurságának készült sapik bütykölése közben ütöttem össze a tavaly ezt:


Állítólag zongorakesztyű s ami biztos, igencsak elnyerte a nagylány tetszését.

Most meg annyi szép nyakbavalót láttam szörfölés közben, hogy újabb (gaz)tettre szántam rá magam s meglett a kesztyű nyakbavaló társa. Baktusnak becézik, mármint az eredetit, ez csak amolyan ritafajta utánzat. S csak reménykedem, hogy ez is tetszeni fog... ( a színek azonosak, csak némi pótlás került a sálba, csíkos lett)


2010. október 12., kedd

Mutatom

A hétvége helyett ma sikerült befejeznem. Csak az egyiket s csak a hímzés részét. Akkor lesz belőle tököcske, mikor rábukkanok a szerintem hozzáillő anyaghoz. A délután folyamán villámgyorsan "firkálgattam" a rózsákat, Manka szavaival élve :-D , hogy elkapjam a borús és brrrrr de hideg idő ellenére visszakukucskáló napsugarakat a fényképezéshez.


Eddig félkész állapotban, innen arrafele teljesen kibökve...







Várom már, hogy befejezve is lássam, addig is gyönyörködök rózsakertemben. S persze próbálkozom a rózsatövek szaporításával, a hideg idő ellenére :)

2010. október 9., szombat

Életjel, r.olvasók és díj


Régóta nem írtam, nem mutogattam, stb. Pedig folyamatosan készül valami. A Manka "sáljával" is haladok, hétvégén meglesz (csak halkan súgom, az egyik, mert hát varázstűm nincs). Ellenben sokat vagyok kint...olyan helyen lakunk, hogy ha balra indulok, egy kis tóhoz jutok, melyet körbe lehet sétálni, , körülötte, fák, virágok, madarak..., ha meg jobbra, akkor pár száz méter után farmok vesznek körül, gyönyörű virágok, majd kis erdő és bozótos keresztezi utamat. Ilyenkor a legszebb! Madárcsicsergéstől hangos minden, verőfény, teljes szépségükben pompázó virágok, lombhullató fák, ezerszínű avar, hihetetlenül szép lepkék, (csak a fényképezőgép nincs nálam akkor, mikor legjobban kellene). Oly hálás vagyok a Teremtőnek! Az én lelkem így szokott töltekezni....
Ma nagyon vágytam arra, hogy a gyönyörű napsütésben pillanatfelvételeket készítsek. Amatőr módon, egyedül, a csakúgy bolyongás közben... Nem jött össze, volt helyette állat-simogató, lovarda meg hosszú bicikli út. De képeim vannak, kedvencek, levelesek, tökösek, füvesek ... mert kertünk végre nem holmi sivatagra emlékeztet, hanem zöldell benne a fű, sőt növényeim is vannak, lesznek.








 
Szeretettel köszöntök ezúton minden újabb bejelentkezett rendszeres olvasómat, remélem találtok majd magatok számára hasznosat nálam!

Végül, de nem utolsó sorban Manka egy díjjal lepett meg... Itt is köszönöm, drága barátom!  
Kötelezettségek is járnak vele együtt, bár a hét dolgot elárultam már magamról, a díj címszó alatt elérhető. Most nem fogok újabb dolgokon gondolkodni hanem nyitott körré teszem, ha tudni szeretnél valamit rólam, akkor itt, ennél a bejegyzésnél kérdezhetsz, én meg elkötelezem magam a válaszadásra! Annyi engedtessék meg nekem csupán, hogy magam döntsem el, priviben avagy blogon válaszolok. Szabad a vásár! :)
(talán ezért nem említettem a díjat legelső soraimban már, hátha itt megbújva...:)))