Örömhímzés készen! Élvezettel, szeretettel, könnyel, hálával készült ez a gyönyörű, haladós Manka-minta.
Az összeállítás megizzasztott, de nem adtam fel. Párna lett, felakasztható. Ha találtattak volna dobozkámban halványabb színek, azokat használtam volna :)
Köszönöm Manka!
... ki bújt el a szép "alma, alma, piros alma" mögött
Kissé félénken kukucskált ki hol egyik, hol a másik oldalon:
Aztán nagy nehezen előmerészkedett:
Majd felugrott az almára:
S még pózolni is hajlandó volt :)
Megláttam (neten, nem saját kútfő) s beleszerettem pisze orrocskájába. Így készült tűbelebalázs módon, nagy hirtelen felindulásból ez a kis Borzaska.
Lényegében csak annyit szerettem volna mondani, csak készülgetnek dolgok errefele is. :) S a bejegyzések száma nemsokára 1oo s ez talán kötelez is... No, aludjunk rá egyet!
Drága barát küldte, köszönöm! Közzéteszem, hátha számodra is fontos Szó ez most!
S ma reggel ezek a sorok is felüditettek:
„A vidám szív a legjobb orvosság…” (Példabeszédek 17:22)
Ha szemléletmódod folyton negatív, akkor valami baj van. „…megvan az ideje a nevetésnek…” (Prédikátor 3:4). Azt mondod: „Most épp semmit sem látok, amin nevetni lehetne”. Akkor figyeld meg, hogyan kezdi a zsoltáros a 124., a 125. és a 126. zsoltárokat: „Ha nem lett volna velünk az Úr…akkor elevenen nyeltek volna el bennünket…” (Zsoltárok 124:1-3). „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll” (Zsoltárok 125:1). „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr… megtelt a szánk nevetéssel…Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!” (Zsoltárok 126:1-3).
Amikor a bajok között is örvendezni tudsz, az emberek tudni akarják majd, hogy mi a titkod. És mindig fogsz találni okot az örömre, ha emlékszel arra, Ki áll a te oldaladon. Az orvosok megerősítették, amit a Biblia tanít: a nevetés oldja a stresszt és erősíti az immunrendszert – „a vidám szív a legjobb orvosság”; továbbá a pozitív hozzáállás jóindulatot és együttműködést hoz számodra. Ha egy krízisben tovább fokozod a feszültséget és a zavart, az emberek nem bíznak többé abban, hogy képes leszel nyomás alatt is kezelni a helyzetet. De ha nyugodt maradsz, és megőrzöd humorérzékedet, amikor a dolgok szétesnek, akkor jobb munkával és nagyobb hűséggel mutatják ki megbecsülésüket. Természetesen vannak komoly problémák, de semmire sem mégy azzal, ha mindig zord az arcod. Tedd a problémákat Isten kezébe, és figyeld meg, mi lesz az eredmény! Jób ezt mondta: „[Isten] Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással” (Jób 8:21). Nos, ha Jób ezt tudta mondani, akkor biztos, hogy te is kimondhatod!
(forrás: http://www.maiige.hu/)
Nagyon nagy az örömöm! Emlékeztek még erre a bejegyzésemre? Timi barátnőm ajándékait mutogattam ott akkor s néhányan közületek igencsak "hangosan" :)) követeltétek, hogy aki ilyen szépségeket alkot, indítson ám virtuális naplót. Meglett! Tegnap óta ugyanis lehet ám alkotásait csodálni, akár ő magával is szóbaállni, mégpedig ITT!
Isten hozott Timi, szeretettel küldök számodra egy (sajnos csak) virtuális ölelést!
No meg a magam mögött levő két hétben forgott ám tű (is) a kezemben, újra nem a hímzőtűm, úgy tűnik, azt lassan újra neki kell állnom megszelídíteni... Horgoltam ugyanis (mekkora újdonság, ugye??? :)) , mégpedig lánykámnak egy ponchót, gondolva a fázósabb napokra.
A fonal akril színátmenetes melyet fehér csíkokkal próbáltam kissé feldobni. Persze rögtön egy sapi is kikerekedett, hatalmas virággal az oldalán, hozzáillik, így dukál :) Egyszerű és nagyszerű!
A célszemélyt hiába akartam rávenni egy kis pózolásra, ha fel is veszi akkor is izeg-mozog, szaladgál s csak elmosódott paca látszik a fotón. Így kénytelen volt kertünk "pázsitja" átvállalni tőle a szerepet .
Az én horgolási mániám akkor tud igazán tetőfokra hágni, ha meglátok egy tetszős mintát, kész alkotást avagy kívánatos fonalakat. Bár még a tanulóévek igen elején járok, bele-belevágom fejszémet nagyobb darabokba. Persze csak számomra nagy falatok ezek, de nem bánom, nagyon szeretem készíteni. S nem utolsó sorban remek elfoglaltság egy-egy hosszabb autóút alatt :)
Így történt a már több blogon is megcsodált South Bay Shawlette nevű kendővel is.
Lila-ez az a szín, mely eddig nem kapott helyet sem ruhatáramban sem gondolataimban, de úgy tűnik, az idő múlásával az ízlések és pofonok is változnak :)
Persze azóta már nőtt méretben de a finish eléréséig némi fonal (extra vékony Merino gyapjú) utánpótlás igényeltetik.
Ps. köszöntöm szeretettel újabb rendszeres olvasóimat. Remélem, találtok majd magatoknak valót nálam! :)