Itt a vége...

De akkor sem futok most sehova. :) S az is lehet, inkább az "Újra itt" vagy hasonló felkiálltással kellett volna kezdeni. No, de odakint megállás nélkül zuhog pár napja, hideg van, ősz-illat terjeng, így csak az fut át fejemen, hogy vége, hol volt-hol nem volttá vált a nyár.
Szép volt, ez vitathatatlan. S gazdag. Munkálkodtunk, fáradoztunk, pihenni próbáltunk, nevetgéltünk, búslakodtunk, töltekeztünk, tájakkal, természettel, barátokkal, egymással, ünnepeltünk...  jó sok minden belefért. Gazdagodtunk, gazdagodtam...
Jó dolog nemcsak nézni, de látni is, s még ennél is jobb egyre tisztább képet alkotni a végekről, a határokról, korlátokról, önmagamról-még ha csak parányi darabkája is az egésznek. Mert ez a fajta ismeret az, ami felszabadít(hat), előrelendít(het).
Őpicurságából is szintenagylány lett. Tárgyakat nevez meg, személyeket szólít nevükön, bár néha igencsak törjük fejünket, hogy hol is bukkanhat fel a felmenő ágon kínai beütés... mert egy-egy cifra körmondat elhadarása alapján tán még a kiejtéssel sem lenne baja.
Alkotásra nem sok idő, de még túl sok odaszánás sem jutott. Valahogy kimaradt, más volt az örömszerző cselekedet,  bár fejben rengeteg szűlés, vetélés, kivirágzás, lelombozódás történt. Maradnak a tervek, egyre sokasodnak... Inkább horgoltam, ezt is, azt is, de még korai lenne beszélni (írni) róla vagy bármit is lencsevégre kapni.
Az a néhány x-szem, ami mégiscsak dokumentálható, zsiráf alakban öltött testet.Persze ajándékba, egy aranyos kisfiúnak, aki maga is, mint papája, eléri majd a kétméteres magasságot.

Gigi, a Tralala-zsiráf, DMC fonalakkal. Én már csak Zsigának szólítgattam... :)

S aminek elkezdése, szúrkálása örömmel tölt el nem más, mint egy fa. Az RP minták első látásra megnyerték x-szemező énemet. A fák amúgy is különleges helyet élveznek lelkemben, mint látvány, színkavalkád, szimbólum stb. Elsőnek egy pici fába "vágtam fejszémet", a Miniatura sorozat egyikébe.

S nem utolsó sorban hadd köszöntsek szeretettel minden kedves eddigi és új olvasómat. Köszönöm, hogy megnéztek, elolvastok, bár én csak kis szürke mezei egérke vagyok a színes blogvilágban. 

Helyzetjelentés

Nálam midig készülőfélben van valami. Hol fejemben, hol papiron, hol vásznon... Jellemző az ide kapok-oda kapok,bár nem mindig szertelenül, inkább úgy, mint aki a lehető legtöbbet akarja megvalósítani. De nem mindig megy. Nem olyan gyorsan, mint ahogy szeretném, van, mikor nem olyan szépen, van, mikor Murphy kavar be (nincs a kellő fonal a tarsolyban), zavaró tényező sokféle akad ám. Most, jelen pillanatban s sajnos jó ideje már az egészség vacakol , ami nagy kincs, de csak akkor fogjuk fel, mekkora ajándék, amikor valahol-valamiben felbomlik az egyensúly. Így sajnos, öltögetni sem könnyű...

De azért jelentem, csak úgy, önmagamnak, hogy készülgetnek hímzések. Az egyik, régi vágyam, ollóm felöltöztetése szebb s mindenképp tavaszi, napsugaras ruhába, tokkal, tűpárnával együtt. Lassan, de biztosan jelszó alatt fut a dolog.

A másik pedig egy nagyon szép minta, ami első látásra megkapott, csak egyszínű lévén többször abbahagyom, ha lelkem színekre vágyik. Itt van:

No, vajon mi készül? Tea, csakis. Sez a Tralala 27 countos, Beyer vászonra, ami nem fehér, amolyan piszkos színű, DMC-vel (221), egy szállal két szál fölött. Dobozra gondoltam, de mindig fenntartom a szerzői jogot, jobban mondva a kibökdöső jogát a változtatásra. A pillanat állása szerint ennyi van kész belőle:

 

Remélem, hamarosan sor kerülhet a következő bejegyzésre, a gyógyulás reményében!

Tavaszváró

A Tralala minták nagy kedvenceim. A tavaly találkoztam először velük, a virtuális világba való betévedésem időszakának kezdetén. Elbűvöltek a bájos, egyszerűségükben nagyszerű kacskaringók, manók, teás kellékek, bannerek stb. A két újabb virágos kettős pedig nagyon beleillik az aktuális időjárás kiváltotta tavaszvárásba. Süss fel nap...
Még csak a tulipános darabot sikerült elkészíteni, mondanom sem kell, ajándékba. Anyós-mama szülinapjára, mert ő a virágok s kézimunkák szerelmese ugyancsak, de nem vászonra, hanem nagylukasra, egy szállal, egy szálon, mert hát a mama idős is, szemüveges is, meg nem utolsó sorban keretbe került. Kész fotóval nem szolgálhatok, mert a fránya időhiány (esetleg rossz időbeosztás???) miatt a szülinapra igyekezés közben, az autóban fejeztem be az utolsó simitásokat. Igen, mozgó autóban is lehet keresztszemezni, rosszullét nélkül. Én már csak tudom! :) No, de mielőtt járműbe pattantam volna, gyorsfotó készült, csak úgy, keretre hajítva.

Tervem, hogy elkészítem vászonra, hasonló módon s hasonló rendeltetéssel, mint azt tervezője megálmodta.

Akkor hát munkára fel!