2011. december 23., péntek

KARÁCSONY


Kívánok mindnyájunknak igazi karácsonyt, kemence tűzével, ölelések melegével, szeretteink közelségével, a születés örömével, a visszavárás sóvárgásával együtt! Cinke nyomokat a hóban (ha adatik fehér karácsony), mégpedig arra gondolva, hogy az első lépés, a változás rügyecskéje, a szeretet kibontakozása, a megbocsátás, elengedés felszabadító érzése, a csoda előbb bennem kell megtörténjen.
S ajánlom szeretettel figyelmetekbe a következő kezdeményezést http://www.knowvision.nl/  Az oldalra érkezve, a jobb felén található baglyocska alatt olvasható, magyar nyelven is. Érdemes elgondolkodni, tenni is, mert ígéretünk van Istenünktől az ima meghallgatására, mert nyílnia kell a szemeknek a látásra...

2011. december 20., kedd

Kötöttem! (újabb felvonás)

Csak tudnám, hogy valahányszor a kötésről esik szó, akár csak a gondolataimban is, mindig az öreg, rövidlátó hangya jut eszembe, tudjátok, aki a kesztyű kisujjában lakott. "az öreg rövidlátó hangya sírdogált és kötögetett"- avagy fordítva??? :)) Miféle asszociáció ez, kérem? Ha Freud ezt hallaná, biztos kiderítene valami érdekeset, esetleg orcapirulóst vagy egyebet...
A lényeg, hogy melegen tartásra hivatott, nem a hangya, hanem az elkészült darabok...




2011. december 16., péntek

Első fecske

Nem, nem jön a tavasz, most havat várok, hideget, szállingózó pelyheket, meleg teát s fahéj illatot. S ez a fecske, nevezem így méltán, hisz először próbálkoztam ilyen dísz készítésével, egyedül lévén (egyelőre) nem fog tavaszt csinálni...

2011. december 12., hétfő

Csoki és...

Férjem "Csokiországban" (Belgium a becses neve, ugyebár...) járt a napokban s néhány lakost sikerült magával csalogatni, meglepetésként nekem :)
Íme Csokiország lakói:





Hát nem aranyosak? Most eldugva türelmesen várakoznak az Ünnepekig...

A  hétvégén meg kézimunkáztunk Őpicurságval, aki kérem már kész nagylány a maga kettő és fél évével. Hihetetlen szociális érzékenységgel s ugyanakkor éles elmével rendelkezik, legutóbb, mikor arról társalogtunk, hogy ő már nagy, de még nem felnőtt, rám nézve így szólt: de én már felnőttem! Egyértelmű, nemde? :) S egyik kedvenc időtöltése ezzel a felkiáltással veszi kezdetét: Kézimunkázzunk, jó? Akkor elő ollót, cérnát, filctollat, vág, tép, lelkesedik, mérgelődik s beszél, mondogat...nagyon élvezem. Szóval alkottunk a hétvégén, ő papirfecnik sokaságát, én meg ablakdíszt az ő szobájába...
Ezt meg ezt...

és ezt...

Jól szórakoztunk, állítom!