Kincsek, betű, barátság...

Igencsak sok minden együtt... vagyis csöngetett a postás, Leki-druszámtól érkezett egy hatalmas pakk :) Csak ámultam és bámultam és fordítva...
Volt ám ott kényeztetés szemnek-szájnak, kicsinek s nagynak egyaránt... Aznap Őpicursága hordozta magával a DVD-t, mondva, hogy az az övé s a kis rákocska, mely lényegében mosdató-szivacs, játszó- és alvótárssá avanzsált. :)
És dobozka és kulcstartó, gyönyörűszép Leki-féle műalkotások, meg betű s nem is akármilyen, a lap lemaradt, de ott a könyv a képen, de rég vágytam már rá!
S férjem meg elkerekedett szemekkel mondta, hogy ez igazán szép s kedves, mikor kezébe adtam a neki szánt meglepit. (Leki, a használati utasítás be lett tartva!!!!)
Még azAmanda-Mónika meglepije is helyett kapott, illatozó levendula-párnácskák személyében.
Nagyon köszönöm, a kincset, a betűt, de elsősorban a barátságot!

Első a csoportkép, jelentem a létszám nem teljes! :))

 Így is...

Meg úgy is...

Itthon

Újabb utazgatás, átállás, levegőváltozás... itthonról haza s onnan vissza. Élményekkel, megtapasztalásokkal gazdagabban, a kiolvasandó könyvek listáján jó néhány címet kipipálva, sok minden át- ill. megbeszélgetve.
Világháló és szörfölés nélkül sem állt meg az élet, sőt. A kézimunka, csekély kivételektől eltekintve, valahogy nem ment, de sebaj.
Azonban volt találkozás, mely zsigerekbe ivódott, s különleges alkalomként, élményként van számontartva. Druszámmal-barátnőmmel ismerhettük meg egymást személyesen is, otthon, szülővárosomban. Persze a jeles alkalomra meglepivel készült s így újabb szépségek boldog tulajdonosa lehetek.
Mutatom, bár a képek nem a legjobbak, de ilyen borús őszi napon jobbra nem voltam képes...
A csoportkép (melyről lemaradtak, jó szokásukhoz híven, a mellékelt finomságok...nem érték meg a hazatérést :)

Gombos üvegecske s szebbnél szebb gombok! Büszkén jelenthetem ki, hogy gombállományom barátaimnak köszönhetően hatalmasat gyarapodott!

Meg elmaradhatatlan kellékek, apró levendula buzogánnyal kiegészítve...

Köszönöm Leki!!!

Ez volt... S most? Csendes vágta...önmagam nyomában, mindenféle téren. Várom a megérkezést, a leülepedést, elraktározást...Fészekrakás, helykeresés, mélybenézés, kitekintés ideje-órája. Itt van az ősz, itt van újra mottóval ékesítve :)

S végül hadd köszöntsem újabb olvasóimat, egymás általi gazdagodást kívánva! Nektek küldöm, szeretettel a nappalimban igen hosszú ideig viruló, mindig mosolygásra késztető napraforgó-csokor virtuális mását.

Kényeztetve :)

Újabb küldemény, nagy örömködés. Minden csodálva, símogatva, szagolgatva (kár, hogy erre nem képes a blogger, mármint illatokat érezhetővé tenni). Ha rímbe nem is, de "keretbe" foglalva mutatom szépséges kincseimet:

Ezt a kismadarat már mikor először megláttam, nagyon megszerettem. Leki-Rita druszám és barátnőm jóvoltából iderepült hozzám. Méltó helyet kapott, íróasztalom falát dísziti, egy kedves s sokatmondó emlék társaságában. Ha éreznétek, hogy micsoda illata van...

Így kíván s szerez a fentnevezett drága személy mosolygós napokat, hihetetlen precizitással és szépérzékkel valósítva meg munkáit.

Készítés közben sok-sok szeretetet öltöget bele s képecske formájában indítja útnak, hogy a naponkénti nézegetés által is csak töltődjön az ember lányának lelke.

 Íme a teljes kép. Ollótartó, gyönyörű olló ollóőrrel együtt, képecske... azaz dehogy teljes a kép, lemaradt a finomság, mert valahogy nyoma veszett :)) meg a csodaszép anyag is, ami körülölelte a kincseket a nagy utazás alatt.

Még Őpicursága is részesült a kényeztetésből, rég áhított könyvvel gazdagodva. Előre látom, nemsokára valamilyen módon el kell majd készítenem a két bájos főszereplőt, hisz igencsak a nagy a szerelem :)

S mindez azért, mert Ő ilyen kis örömszerző Tündérke!

Nagyon szépen köszönöm, köszönjük!

Kincsek, ajándékok

Egy igen kedves baráttól kaptam az alábbi szépségeket. Bizony nem a napokban, csak én a feledékeny, szétszórt fehérnép megfeledkeztem dicsekedni vele. Elérhetőségét nem tudom linkelni, ugyanis Timinek nincs (MÉG!) blogja, bár csodaszépeket s ötleteseket varr, készít...

Igazi tavaszváró, csalogató, hívogató, szemet gyönyörködtető üde színű zsákocska, teafilter-tartó (mibe már bekérezkedett a fényképezőgépem), kép (ami konyhámban díszeleg). Nagyon tetszik a keresztszemes hímzés és anyag ill. varrógép szövetsége!

Köszönöm, Timi!!!

Angyaljárás :)

Bár a postás hozta, angyalszárnyak terelgették idáig a messzi távolból a különleges szeretettel s melegséggel készített s összeállított csodaszép csomagomat. Feladóját láttán nagyot dobbant a szívem, különleges-régről való-szép barátság a mienk, bár akkora távolságok ellenére már régen elszakadhatott volna, ha nem a "hármas kötél" lenne az. Jóban-rosszban, fent-lent,közel-távol... Akkor megkönnyeztem, most megköszönöm!
Amúgy ha esetleg kíváncsi vagy rá, jelen van a blogvilágban, ide kattintva elérheted... :)
No, de elég a szóbeszédből, hadd beszéljenek a képek:

Utólag vettem észre, hogy a levendulás zacsi lemaradt, gyorsan megsimogatom, nehogy megharagudjon miatta :) Köszi mégegyszer, (s ide most azt írtam láthatatlan tintával ahogy téged magamban szólongatlak!) !

Végre mutathatom!

Igencsak türelmetlenül vártam a mai napot, tudniillik a fényképezőgép "hazajövetelét". Mert a Leki által küldött nagyon kedves meglepetéscsomag két nappal megelőzte.
Történt ugyanis, hogy kedves druszámmal szóbeszédbe elegyedtünk, persze csak virtuálisan, s ő eldöntötte, bizony névnapi meglepit küld nekem. Nagyra kerekedett szemekkel bontogattam s nézegettem a csomagocska tartalmát. Hihetetlen szép, igényes, szakszerű s pont nekem való (színben, formában, rendeltetésben) tárgyak kerültek ki a díszcsomagolásból.
Notesz, általa készített borítóval (melyen a levendula hímzés igazi levendulát rejteget), kis szakácskönyvnek használható zsebekkel ellátott, nyitható, táskaszerű mappa (receptekkel), kis tükör, aprócska ollóőr, finomság, figurák kézműves alkotásokhoz... Azt tudtam ám én, hogy nagyon szépen hímez, szuper elgondolásai vannak összeállításokat illetően, de hogy még a varrógéppel is ennyire jóbarátságban van....
S ami igencsak fontos számomra, a hímzések Manka kincsestárából lettek kiválasztva, nagyon szeretem őket! Alkotójukkal együtt, "szívembezárt" módon...

Drága Leki, nagy örömet szereztél!!! Nagyrabecsülök s használatba is veszek minden egyes darabot! Köszönöm!!! Amúgy a Leki blogján sokkal szebb fotók láthatók!

Szülinap rohanósan

Ez teljes mértékben rám vall. Igazán hajtani csak akkor tudok, ha kezd körmömre égni a gyertya.Nem mindig, no, az igaz, de esetek nagytöbbségében. Holnap szülinapja van egy aranyos, cserfes kétéves hölgyikének, s én már régen kinéztem kellő alkalomra egy nagyon kedves mintát. Hiába, leginkább  a bohókás, kedves, de ugyanakkor szép minták találnak szíven, a gyerkőcöknek valók. Rohamtempóban álltam neki kiszúrni Manka sokszor megcsodált Katáját, a mackólányt. Annyira szerettem hímezni, köszönöm Manka, itt is, hogy közzé teszed szebbnél-szebb magad tervezte mintáidat. (nagy sóhaj: bárcsak több időm lenne, mert oly sok mindent kívántam meg kivitelezni Manka mintablogjáról). Maga a hímzés így sikeredett:

Eddig nem is lett volna gond. De az én fejembe az is megfogant, hogyan kerül átadásra, milyen formában. Magam készítette keretben, üveg nélkül, kissé alátömve. Ebben a Barbinál látottak is segítettek. El is készült a keret s most már tudom, mire kell jobban odafigyelnem a következő alkotásnál. S az a papír, mely első látásra vidáman passzolt a mackóhoz, a végeredmény láttán mégsem tűnt jó választásnak. Rájöttem, nagyon szívesen hímzek, de az összeállítást, formába öntést oly sokszor s oly szívesen bíznám valaki másra... Ez van, ez lett, én készítettem, slussz.

Döcögő...

Avagy de jó is lenne egy különbejáratú PCG! Pc guru akarom mondani, aki pitt-patt mindenre rávezet, megmutat, kioktat. Így egyedül, bár nagyon élvezem, elég időigényes dolog. S még el sem jutottam a képszerkesztés kisilabizálásához... De sebaj, a jó.... holtáig tanul!

De nem panaszkodni akarok, ellenkezőleg, dicsekedni. Mert van mivel, kivel. Egy gyönyörű doboz kapcsán, ami egy játék főnyereménye volt, "szóba" elegyedtem Marcsival, kinek alkotásaiban szájtátva gyönyörködöm, s kiben számomra igen kedves személyre leltem, mondhatni, virtuális barátra. Irogattunk mi mindenféléről, kézimunkaügyben, s mikor elmondtam, vászonra még nem hímeztem, kézimunkablogokon találkoztam először ilyesmivel, meglepett, mert ő olyan önzetlen örömszerző, egy kis csomagocskával, melyben vásznak lapultak, meg fonalak, képeslap s sok -sok kedvesség. Akkor még melegében előkaptam a fényképezőgépet s megörökítettem, mert ő volt az, aki arra próbált bíztatni, hogy virtuális naplózásba kezdjek, s már akkor motoszkált a fejemben, ha egyszer meglesz, én vele tutti dicsekedni fogok. Íme a csomagocska tartalma:

Marcsi, itt is. így is  KÖSZÖNÖM, kedvességedet, leveleidet, rám fordított idődet, bíztatásaidat. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, egyszer remélem alkalmunk lesz élőben is találkozni.