2011. március 21., hétfő

Piros

Nagyon kívántam ám a Manka-féle sormadaras, bubás mintát kivarrni. A
tettek mezejére csak egy kis részlettel léptem ugyan, de céllal, ugyanis legújabb szerzeményem (ajándékom) tetejére szántam. Újabb apró doboz, csakis :)  Imitt-amott egy kis pirossal díszítve...







2011. március 19., szombat

Vidám tavaszi

Két szív meg egy nyuszi mi az??? Tilda-minta ihlette nyuszkós lógóka. Filcből, mert volt egy répa, akarom mondani napsugár színben pompázó darabka... Bár lehet, vászonból készítve formásabb, szebb lenne de oly messzire még nem merészkedtem :)


Igencsak fotogén s nem is szégyenlős a drága, mellette pedig ott virít kertünk néhány dísze, csupa üde színfolt. S még a nap is sütött! :)



Kislánykám mosolyogva ismerte fel a nyuszkót, ez kérem kész sikerélmény!

2011. március 17., csütörtök

Sorozat

Nem szappanopera hanem sorozatgyártás. Úgy kezdődött, hogy kedves ismerősnek szülinapjára kellett egy igen hirtelen ajándékot kitalálni, a lehető legrövidebb idő alatt. Legelső épkézláb gondolatom egy zsepi-tartó volt (nekem, aki a varrást illetően...hát igencsak tanulgatom s barátkozom varrógépemmel). Itt szuper leírásra találtam, képekkel illusztrálva, s csodák csodájára első olvasásra sikerült a nagy mű.
A sikeren felpörögve, s nemcsak, mert készletemben található zsepik számára az eredeti méretezés szűkösnek bizonyult, újabb és újabb "tettlegesség" következett.
Köszönöm Ancsikának a leírást!


Az első kollázson a mesterpéldány díszeleg. Mivel ajándékról volt szó, gyorsan felöltöztettem hasonló ruhába egy kiméretű üveget, tetejét kipárnázva.


 Ezek kerültek a kis kézimunka-üvegbe...


 S íme a sorozat, még együtt, pár perccel a fénykép készülte után ugyanis már csak kettő maradt birtokomban :)

2011. március 15., kedd

Volt egykicsi kakasom...

Nem volt, dehogy, csak újra meg újra a Gryllus nóta cseng fülemben, ha rápillantok a Manka újabb szuper kezdeményezése ihlette tarisznyámra.
Mert ha kicsi kakasom nem is, de tarisznyám az bizony lett! Bár nem tudtam eldönteni, hogy a kakas avagy a nyuszi kiabált hangosabban, mindenesetre, mikor megláttam a mintát,azonnali késztetést, sőt kényszert éreztem annak kivarrására. Mégpedig úgy, hogy első pillanattól fogva piros-feketében (török, tatár menekülj!) és tarisznyában gondolkodtam. Hagyományápolás ez a javából, de nemcsak, lélekápolás is ez most számomra s nagyon jól esik. Errefelé nem jár a húsvéttal szinte semmiféle szokás, hagyomány, locsolni sem járnak, tojást sem gyűjtenek, de ennek ellenére van immár birtokomban népi motívummal díszített, tojásgyűjtésre alkalmas szütyőke.
Újra köszönöm Manka az erre fordított erőt, időt s energiát!


Nyers lenvászonra készült, natúr szegély díszíti s zsinórházában kenderkócos spárga bujik meg, fa gyöngyökkel ékítve. Belseje pedig hasonló színű vékony vászon. Lehet karra akasztva, táska módján viselni, de összehúzni is a száját s vándortarisznyaként botra tűzve hordani. :)
(így lett e tarisznya önmagam húsvéti ajándéka :))


2011. március 14., hétfő

Ünnepre hangolva

Bár büszke vagyok nemzeti hova tartozásomra, az ősidőkre visszanyúló történelmünkre, hagyományainkra stb, mégsem voltam/vagyok melldöngető lokálpatrióta. Magyarságomat is másképp éltem meg, sokszor kihívásként, a Kárpát-medence idetartozása, tovacsatolása végett...jogokért való végéremehetetlen csatákban, jó néhányszor igen mélyen érintve emberektől, véleményektől. Nosztalgiáztam is, hisz hányszor énekeltül könnyes szemmel, csöndesen, titokban a himnuszt, nehogy a szomszéd meghallja s hallgattuk ugyancsak titokban az "emberül" beszélő rádió műsorokat. Aztán már akár koszorút is vihettünk, (szinte) fenyegetés mentesen, nagyjaink emlékét ápolva a jeles dátumokon.
Most lelkemben dal és színek fogtak össze s talán a messzeség-távolság miatt, nem tudom, de tudatosan készülgettem az ünnepre, Manka segítségével. Ilyen lett az én kokárdám:


Ha akarom, kitűző, ha akarom, fém szálon nyaklánc. Ki lett próbálva, jól mutat. Holnap felteszem. Köszönöm, Manka!

2011. március 5., szombat

Életjel :)

A dolgos (és szürke, mármint időjárásilag) hétköznapok szorításában, leckeírás közben, babusgatás-nevelgetés mellett néha-néha jut idő egy kis örömködésre is.
Az utóbbi időben készült a kis tartó ollóőrrel együtt, meg a zsákocska is, varrós cuccok számára  (nem maradtak nálam :))








 Nem utolsó sorban köszönteni szeretném újabb kedves olvasóimat. Köszönöm, hogy látogatjátok virtuális világomat, megtiszteltetés ez számomra!