2010. február 18., csütörtök

Napsugaras

Hát bizony jócskán hiányzik a testet-lelket melengető napsütés. Szeretem a telet, gyönyörködni tudok a havazásban, hó lepte tájban, de amikor ilyen borongós, szürke, se hó, se eső, komor hangulatában van az időjárás, naná, hogy napsugarat kívánok. Meglátszik ez az elkészült ollóőrőn is. Apró lett, 27 countos vásznon egy szállal egy szálon készült, DMC fonalakkal. Marcsi tanácsait követve öltögettem össze s tetszik a végeredmény. Vendégségben levő hölgy, mikor észrevette ollómat, fejét csóválva nyugtázta: ő bizony még ekkora himzést soha nem látott. :)
S készülődik a tűpárna is, hasonló mintával, 32 countos vászonra, de nem miniben, túl pici lett volna úgy szerintem. Csak kissé elnapolom a befejezését, mert elutazunk  tíz napra, s valami egyebet kell ez idő alatt nyélbeütnöm.
No, meg a nárciszaim is nyíladoznak, sárgállik fejecskéjük, a madarak is tavaszt hírdetnek hangos csivitelésükkel, úgy hogy előbb utóbb  már a nap is felragyog, remélem.

A nagyon szép hétvégét kívánva és remélve irány a pakolás...

2010. február 16., kedd

Húha!

Ez igen, meglepetés! Köszönöm  Andi, hogy rám gondoltál s tovább adtad a stafétát. Mivel még igencsak gyerekcipőben járok, ami a blogvilágot illeti, úgy gondolom, hosszú idő kell elteljen addig, míg elválik, valóban kreatív blogger lesz belőlem vagy sem. De addig is lássunk csak hét jellemzőmet:
1. hiszek - s ez ad erőt, reményt a mindennapokban. S nemcsak a mindennapokhoz.
2. nagyon hálás vagyok, hogy anya lehettem (3 büszkeségem van), bár korántsem vagyok tökéletes ebben.
3. szakmai ártalom: nagyon szeretek gyerekek közt lenni, gyerekekkel foglalkozni.
4. nyitott vagyok s barátságos. Barátságaimban a  "felelős vagy a rókádért", "felelős vagyok a rókámért" elv érvényesül.
5. szeretek nevetni, apróságoknak is nagyon tudok örülni...
6. ugyanakkor sokat kétségeskedő, vaciláló személy vagyok, aki számára sokszor nehéz döntéseket hozni, mert mindig lehetett volna jobbat/jobban is. De ez már a Hol is árulják az önbizalmat? című fejezet.
7. A tanulás, továbbképzés mindig is életem szerves része volt. Ez a késztetés, vágy nem is fog soha változni, gondolom. Ezért is töltök oly sok időt a számítógép előtt :)

S hogy kinek adom én tovább? Az én rendszeres olvasóimnak! Kiknek ezúton is köszönöm, hogy egy kezdő blogjának látogatására is időt szánnak, nem is beszélve a sok kedves megjegyzésről. A fennmaradót pedig a hozzám esetleg betévedő s díjban nem részesült személy számára kínálom fel, szeretettel.
  

2010. február 11., csütörtök

Helyzetjelentés

Nálam midig készülőfélben van valami. Hol fejemben, hol papiron, hol vásznon... Jellemző az ide kapok-oda kapok,bár nem mindig szertelenül, inkább úgy, mint aki a lehető legtöbbet akarja megvalósítani. De nem mindig megy. Nem olyan gyorsan, mint ahogy szeretném, van, mikor nem olyan szépen, van, mikor Murphy kavar be (nincs a kellő fonal a tarsolyban), zavaró tényező sokféle akad ám. Most, jelen pillanatban s sajnos jó ideje már az egészség vacakol , ami nagy kincs, de csak akkor fogjuk fel, mekkora ajándék, amikor valahol-valamiben felbomlik az egyensúly. Így sajnos, öltögetni sem könnyű...
De azért jelentem, csak úgy, önmagamnak, hogy készülgetnek hímzések. Az egyik, régi vágyam, ollóm felöltöztetése szebb s mindenképp tavaszi, napsugaras ruhába, tokkal, tűpárnával együtt. Lassan, de biztosan jelszó alatt fut a dolog.
A másik pedig egy nagyon szép minta, ami első látásra megkapott, csak egyszínű lévén többször abbahagyom, ha lelkem színekre vágyik. Itt van:

No, vajon mi készül? Tea, csakis. Sez a Tralala 27 countos, Beyer vászonra, ami nem fehér, amolyan piszkos színű, DMC-vel (221), egy szállal két szál fölött. Dobozra gondoltam, de mindig fenntartom a szerzői jogot, jobban mondva a kibökdöső jogát a változtatásra. A pillanat állása szerint ennyi van kész belőle:

 
Remélem, hamarosan sor kerülhet a következő bejegyzésre, a gyógyulás reményében!

2010. február 8., hétfő

Készen

Az "ellopták szívemet.." kezdetű virágének motoszkál fülemben mostanában, ide jut az, aki három estét szivecskék készítésének szentel :) . De meglett mindkettő. A barnás változat teljesen kész, bár nem a neten látható formába öntve, hanem a magam ötleteit követve, barna szivecskékkel s szalaggal, olyan pasasosan, mert férfiembernek van szánva, lógóka formájában. Mert aki azt ellopta, "esmérem"!
Már a helyet is kinéztem, ahol lógni fog.
A testvérkéhez kiválasztott fonal színe nem igazán vall az általam kedvelt színvilágra, de valahogy nagyon vonzotta szemem s kezem a fonaltartó doboz mélyéről, vászonra kívánkozva s hát ez lett az eredmény:

A vászon ugyanaz, a fonal meg 1204-es multicolor DMC. E darab elkészítése, formába öntése azonban várat  még magára, ötletem van, de nem élvez prioritást, egyelőre. Majd, ha időm, Őpicursága, egyéb terveim stb. engedik, hátha szépet sikerül majd belőle kihoznom. Addig is irány a kincsesláda, megőrzés végett. (A képek Picassa kreálmányok, első próbálkozásra, megfogadva Marcsi kedves javaslatát, van tanulnivaló bőven ezen a téren is, de arra úgy is mindig kapható vagyok :) )
Ezek lennének mára. Ja, s a blog visszaállt erdeti állapotába, de hogy minek köszönhetően??? S még azt mondják, a nőket nem lehet megérteni, meg a gép mindig azt teszi, amit parancsban kapott. Tényleg?

2010. február 6., szombat

Murphy?????

Hát kissé szomorkodom... Nem értem, mi történik a blogvilágban s hol bújkál az a gonosz manó, aki bekavar mindig mindenhová, de egyszer csak eltűntek a számlálók, a rendszeres olvasók, az általam látogatott blogok listája. Hova lettek??? Mindent tűvá tettem már... Az elrendezés fülecske megnyitásakor minden a helyén van, szerkeszthető, de ha a blogot nyitom meg, majdnem teljesen üres az oldalsó sáv :(
S Barbihoz is hiába próbáltam bekukkantani, teljesen üres (fejlécen kívül) oldal töltődik be. Nahát...
No, kipanaszoltam magam, jöhet az öröm is. Még néhány öltés s megvan, készen van az összeállított szivecske. S ami meglepő, még tetszik is, bár a megelégedettség érzetéig van még néhány lóhossz. Hátha sikerül nappali fénynél néhány jobb képet készítenem majd. Most megyek bökni, mert csakazértis lesz neki társa! Hátha a Pihenés Napja után csak megszelidül a technika ördöge is...

2010. február 5., péntek

Készülődő...

Belevágtam valami újba. Annyira szeretek számomra új technikákat, öltéseket, egyáltalán újdonságokat kipróbálni. Így járt ez a kis Atalie minta is, kipróbáltam. Talán megfertőzött a már levegőben is érezhető Bálint-napi készülődés???  Egy este szemezgettem vele, fonalat válogattam, meg vásznat, persze a lehető legkörülményesebben. :) Másnap este elkészült. A nagy kérdés csak az, hogy mi lesz belőle, hogyan kap majd végleges formát. Eddig a keretezésen kívül szinte minden más kivitelezés nehéznek tűnt számomra, sokat kell még tanulnom s persze ügyesednem. De lesz valami, mert terveim szerint társa is készül, más színben. Naplóba kerülnek mindketten, mihelyt kiagyalom, hogy mivé válnak.

27 countos vászon, DMC 4140 multicolor

Öröm volt hímezni, s így elsőre talán nem is olyan rossz. Persze van még bőven, mit tanulnom. A képek, bár nappal készültek, nem  a legsikeresebbek, de reménykedem, hogy nálam is beválik a gyakorlat teszi a mestert... mondás. S a képszerkesztéssel is meg kell barátkoznom, egyelőre a gépemen levő HP softver a segítségem.

És játékra bukkantam, egy kedves, nagy népszerűségnek örvendő blogon,  Vitadolce oldalán. Én bizony beneveztem!

2010. február 3., szerda

Tavaszváró

A Tralala minták nagy kedvenceim. A tavaly találkoztam először velük, a virtuális világba való betévedésem időszakának kezdetén. Elbűvöltek a bájos, egyszerűségükben nagyszerű kacskaringók, manók, teás kellékek, bannerek stb. A két újabb virágos kettős pedig nagyon beleillik az aktuális időjárás kiváltotta tavaszvárásba. Süss fel nap...
Még csak a tulipános darabot sikerült elkészíteni, mondanom sem kell, ajándékba. Anyós-mama szülinapjára, mert ő a virágok s kézimunkák szerelmese ugyancsak, de nem vászonra, hanem nagylukasra, egy szállal, egy szálon, mert hát a mama idős is, szemüveges is, meg nem utolsó sorban keretbe került. Kész fotóval nem szolgálhatok, mert a fránya időhiány (esetleg rossz időbeosztás???) miatt a szülinapra igyekezés közben, az autóban fejeztem be az utolsó simitásokat. Igen, mozgó autóban is lehet keresztszemezni, rosszullét nélkül. Én már csak tudom! :) No, de mielőtt járműbe pattantam volna, gyorsfotó készült, csak úgy, keretre hajítva.
Tervem, hogy elkészítem vászonra, hasonló módon s hasonló rendeltetéssel, mint azt tervezője megálmodta.
Akkor hát munkára fel!

2010. február 2., kedd

Leltár-töredék

"Akárhogyan lesz, immár kész a leltár..." Költőnk szerint kész a leltár, nálam a számvetés töredéke kerül csupán teritékre. Gondoltam, megörökítek egy kis ízelitőt a magam eszkabálta-bogozta-bökdöste dolgokból. Töredék két okból kifolyólag is, egyrészt, mert nem dokumentáltam, fényképeztem mindazt, ami évek során készült, s ráadásul a javarész el lett ajándékozva. Másrészt van, amiről nem áll módomban fényképet készíteni, mert dobozolva vannak tőlem párezer km távolságban.
A fotó maga a csúcs-rondaság, a rohanás, kapkodás, hozzánemértés megtestesítője. Még egyszer nem vetemedek arra, hogy megnagyítva kukkantsak a képre, borzadok. Na, szóval...minden lében kanál módra kóstoltam bele, kevés tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel kötésbe, horgolásba, fonalgrafikába, még varrógépem közelébe is merészkedtem (bár az nem erős oldalam, de dolgozok rajta :) ).
S csukott szemmel képzelem oda a személyre szóló karácsonyfadíszeket, a húsvéti teritőt, dekupázs-mindenfélét, gyöngyfűzött ill. horgolt ékeket. Nem vállveregetés ez, hanem arra való rálátás, hogy nem mindig lehet s tudom élénk fantáziámat s érdeklődésemet nyomon követni, jobb egy-egy dologba kissé elmélyülni, talán szebb akkor az, ami kikerül a kéz alól. De ez vagyok én... s ha valaki látná, még mennyi mindennel tele a  fejem.
Mindezt úgy írom s úgy készítettem, hogy "Magamban (NEM!) bíztam eleitől fogva..." Lehetne ez akár mottó-, vagy inkább jelmondatom is.

Ja, s az elkövetett rémtett óta megtanultam, hogyan kell a nemisolyanrég kezeim közé kerülő szegény kis fényképezőgép menüjébe úgy beleturkálni, hogy ne villanjon már a vaku, ha keretezett, üveg mögé bújtatott valamit örökítenék meg. Hajrá, lesz ez jobb is! Remélem!
Döcögő...

Avagy de jó is lenne egy különbejáratú PCG! Pc guru akarom mondani, aki pitt-patt mindenre rávezet, megmutat, kioktat. Így egyedül, bár nagyon élvezem, elég időigényes dolog. S még el sem jutottam a képszerkesztés kisilabizálásához... De sebaj, a jó.... holtáig tanul!

De nem panaszkodni akarok, ellenkezőleg, dicsekedni. Mert van mivel, kivel. Egy gyönyörű doboz kapcsán, ami egy játék főnyereménye volt, "szóba" elegyedtem Marcsival, kinek alkotásaiban szájtátva gyönyörködöm, s kiben számomra igen kedves személyre leltem, mondhatni, virtuális barátra. Irogattunk mi mindenféléről, kézimunkaügyben, s mikor elmondtam, vászonra még nem hímeztem, kézimunkablogokon találkoztam először ilyesmivel, meglepett, mert ő olyan önzetlen örömszerző, egy kis csomagocskával, melyben vásznak lapultak, meg fonalak, képeslap s sok -sok kedvesség. Akkor még melegében előkaptam a fényképezőgépet s megörökítettem, mert ő volt az, aki arra próbált bíztatni, hogy virtuális naplózásba kezdjek, s már akkor motoszkált a fejemben, ha egyszer meglesz, én vele tutti dicsekedni fogok. Íme a csomagocska tartalma:

Marcsi, itt is. így is  KÖSZÖNÖM, kedvességedet, leveleidet, rám fordított idődet, bíztatásaidat. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, egyszer remélem alkalmunk lesz élőben is találkozni.

2010. február 1., hétfő

Blog születésre

Eldöntöttem, ... , belevágok. Mint rendszerint, most is igen nagy fába aprócska fejszével. A kezdők lelkesedésével, hatalmas tanulásvággyal... Kézimunkázok, de nemcsak, s bár az x-szem a nagy Szem (avagy szerelem? :) ) , mégsem kizárólag erről szól majd. Mert vannak történések, gondolatok, papírral (képernyővel) folytatott beszélgetések, melyeknek jó, ha nyoma marad. Cinkenyom... virtuálisan.
S akkor hát "naplózásra" fel, mert hogy mi is lesz a kis fejsze meg a nagy fa történetének a vége, azt az idő dönti majd el.