2012. április 26., csütörtök

Nagyon de nagyon...

...s még annál is jobban tetszik az, amit ma hozott a postás. Az Anton játékában felajánlott gyönyörűségek érkeztek meg!
Az ő blogján már láthattátok a nyereménytárgyak képeit, de nem állom meg, hogy ne mutassam én is, csak úgy a magam szemszögéből... :)

Ilyen szépen s gondosan becsomagolva érkezett!

 S a tartalma: két gyönyörű, lehelet-finom csipke, amit ő maga készített...



S ugyancsak keze alól kikerülő, íves-formás hajócskák (hajócsipke kellékek)

 Itt már látható, hogy nem virág, annál sokkal több... :)


Ezek a formák...


S végül egy (majdnem) csoportkép:


Ezúton is nagyon köszönöm! S el fogom ám kezdeni a próbálkozást... :))

2012. április 25., szerda

Titkos mini-SAL




Az én drága Manka barátnőm újabb meglepetésben részesített. A népi motívumos Hímezzünk közösen blogján mini-SAL-t hirdetett meg. A szupertitkos varrásra magam is jelentkeztem, hisz annak ellenére, hogy az utóbbi időben inkább csak horgolok, a Manka által hímzett s itt található szépségek láttán bizseregni kezdtek ujjaim s bizony alig várom, hogy hímzőtűt ragadjak!
Jöjj te is! :)

(próbáltam kitenni az oldalsávba is, de ezzel az új kezelőfelülettel nem boldogulok, arra még rájövök mit-hogyan, melyik modult válasszam, de azt, amikor húszadszor is előugrik a felirat, hogy túlléptem a fényképfeltöltési kvótámat, nem tudtam legyőzni a bevetett cselekkel sem... pfúúújjjjj)

2012. április 17., kedd

Pom-pom-pom...

3. szülinapom!!! Mármint Őpicursága töltötte be ma a 3. életévét. Röpke három év, rengeteg változás, fejlődés, sok-sok nevetés, öröm, vigasság-valahogy így jellemezhetném a mögöttünk lévő időt. S mivel már ugye teljesen tudatosan, lelkesen készült ám a nagy napra, kellőképpen élvezetessé, különlegessé próbáltuk tenni számára. Szerintem sikerült! :)
Néhány kollázzsal szeretném megörökíteni s egyúttal kedves barátaink jókívánságait is megköszönni! Istenünk éltesse és áldja meg kincsünket!




A képeken szereplő tárgyak, finomság az óvodai ünneplés immár múltidőben mondott kellékei :) Itt az a szokás, hogy kis ajándékokat osztogat az ünnepelt, én muffinokat sütöttem-díszítettem, s pillangó nyalókát osztogattunk a gyerekeknek, az óvónénik meg teáscsészét kaptak, benne egy tea-tasak meg egy csoki. Az itthoni ünnepről majd a napokban ejtek szót...

2012. április 12., csütörtök

Tavaszi szél...


Nagyon szeretem a tavaszt! Látni a természet újjáéledését, hallani a madarak csivitelését, rügyek, színek, szagok, illatok... Benyomás- és élménydús időszak ez. A minap sétálni voltunk, igaz, két égszakadás-földindulás között, de elcsíptünk egy kis napsütést is. A látottaknál jobban csak az Őpicurságával folytatott beszélgetés hatott meg jobban, hisz annyit kérdez, annyi mindent meglát, észrevesz, örül velem együtt... Persze a fényképezőgép is ott lapult zsebemben, kattintgattam is, bár visszaadni (hozni sem, de még megállítani sem) nem tudom a pillanatot, érzést, színkavalkádot, ennek ellenére hoztam ám belőle kóstolót.


S lapul is egy és más a virágok közt! :) Hosszú útról érkezett a gyönyörű Tilda-szív, Mónikától. Kicsim első kérdése: anya, szabad ezt ölelgetni? Persze, hogy igen! :) Köszönjük szépen!


 Itt meg egy általam csak virág-gömbnek nevezett díszecske. Apró virágokat horgoltam, majd egy hungarocell gömbre szurkáltam fel őket, maroknyi gombostű segítségével. Az ötlet nem saját kútfő, láttam egy igen szépet egy általam nagyrabecsült blogon, a Tulipánt oldalán. Itt is köszönöm kedves Tulipánt, hogy oly sok szépet s értékeset osztasz meg velünk!







2012. április 10., kedd

Hajbavaló...

... melyen majdnem hajbakaptunk... :)) No jó, ez kissé túlzás, de... Kicsilány eldöntötte, hosszú hajat szeretne, olyan hosszút, mint az Eszteré (aki barátnőm szép és hosszú hajú lánykája) A méret adott, derekáig kell érnie legalább. Az egész idő kérdése s persze türelemé. Mégpedig részemről, ugyanis őkelme hajához hozzányúlni, netalán megfésülni bizony könyörgés, szigor, mese stb. bevetésével lehet csupán, rengeteg fülsértő, s kellemesnek semmiképp nem becézhető hiszti társaságában. Akkor elképzelhető, mit mutat az ábra, ha copfot készülök kötni...
A magam tehermentesítésére így hajpántot készítettem. Kéket, mert a farmerben, no meg szeme színében gondolkodtam. Ezt:

Mérete jó, kisasszony hajlandó hordani (hipp-hipp-hurráááá) de azt a csalódott arcot ha láttátok volna... A fancsali pofi mellé ilyesmit társított: de anya, rózsaszínt készíts nekem, ne kéket!!!"
Igenis, azonnal!


A minta pofon egyszerű, lelőhelyére véletlenül bukkantam, de hogy hol???? A legjobb benne, hogy elasztikusságot kölcsönöz a pamut fonal számára.




Íme a bizonyíték, hordja is. Bár eléggé kedv függő ez is, jegyzem meg halkan! :))

2012. április 9., hétfő

2012. április 7., szombat

Nagyszombat

 "És Ő a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg."
Ézsaiás 53,5




Újabb lélekerősítő, gondolkodásra serkentő írás, a tegnap is megnevezett helyen. Ott olvashatjuk, ízelítőnek szánva, hogy a nagyszombat üzenete ez: „Álljatok készen. Valami történni fog. De még nem történt meg.” (...) Szombat van, de közeledik a Vasárnap. Merítsen ebből erőt ma a lelked...

S hadd álljon itt még egy fontos üzenet, a Mai ige oldaláról:


Van még egy lehetőséged!


„…menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek…” (Márk 16:7)

Max Lucado írja: „Elolvastam már ezt a szakaszt vagy százszor, de még sohasem figyeltem fel rá. Talán átsiklottam felette a feltámadás mámoros örömében… látva az asszonyok meglepetését, amint a követ elhengerítve találták… hallva az angyal gyönyörű szavait: »Nincs itt, feltámadt«. Menjünk azonban egy kicsit tovább… és gyönyörködjünk ebben a drágakőben… »menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába«… az egész menny látta, hogy Péter elbukik, és segíteni akartak neki felállni. »Mondjátok meg Péternek, hogy nem mondunk le róla… egyetlen kudarc nem jelenti azt, hogy ő maga teljes csődtömeg« … Manapság nem adatik túl sok második esély a világon… kérdezd csak meg a kissrácot, aki nem jutott be a csapatba… vagy azt az embert, akinek épp most adták oda a leszámolási papírokat… a háromgyermekes anyát, aki kiborult valami „apróság” miatt… Manapság az járja, hogy »Itt nem tűrjük az alkalmatlanságot« vagy »nincs mód a feljebb jutásra« vagy »Ha harmadszor is megtörténik, kirúgnak« vagy »Ebben a világban farkastörvények uralkodnak«. Jézus válasza egyszerű… »Mondjátok meg Péternek, hogy van még lehetősége«. Nem minden nap kapsz második lehetőséget. Péter biztosan tisztában volt ezzel. Amikor legközelebb találkozott Jézussal, annyira örült, hogy kiugrott a csónakból, bele a tóba! Ez az öröm arra is elég volt ennek a vidéki galileainak, hogy elvigye a második lehetőség örömhírét (evangéliumát) Rómába, ahol megölték őt. Ha valaha is eltöprengtél azon, mi vihet rá egy embert arra, hogy még a fejjel lefelé való keresztre feszítést is hajlandó legyen vállalni, most már talán érted, hogy mi. Nem minden nap találsz valakit, aki második lehetőséget ajándékoz neked – még kevésbé olyan valakit, aki minden nap ad még egy lehetőséget. Jézusban Péter mindezt megtalálta.” És te is meg fogod!

(A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.)


Áldott ünneplést kívánok mindannyiunk számára!

2012. április 6., péntek

Nagypéntek

(kép forrása ismeretlen, az fb-n találtam)
S szeretettel ajánlom olvasásra, elcsendesedés, ráhangolódás végett a Mária által fordított s oldalán közzétett újabb Max Lucado írást, itt. Elgondolkodtató, szívszorító, de valóság...
Ami még fejemben forog az nem más, mint a Karinthy novella, a Barabbás... hát igen, talán ez a helyes sorrend, tükörbe és szívünk-lényünk mélyére tekinteni, majd a keresztre. Mert Általa, ott, így van remény, ma is. A kegyelem talaján állunk...