Régóta nem írtam, nem mutogattam, stb. Pedig folyamatosan készül valami. A
Manka "sáljával" is haladok, hétvégén meglesz (csak halkan súgom, az egyik, mert hát varázstűm nincs). Ellenben sokat vagyok kint...olyan helyen lakunk, hogy ha balra indulok, egy kis tóhoz jutok, melyet körbe lehet sétálni, , körülötte, fák, virágok, madarak..., ha meg jobbra, akkor pár száz méter után farmok vesznek körül, gyönyörű virágok, majd kis erdő és bozótos keresztezi utamat. Ilyenkor a legszebb! Madárcsicsergéstől hangos minden, verőfény, teljes szépségükben pompázó virágok, lombhullató fák, ezerszínű avar, hihetetlenül szép lepkék, (csak a fényképezőgép nincs nálam akkor, mikor legjobban kellene). Oly hálás vagyok a Teremtőnek! Az én lelkem így szokott töltekezni....
Ma nagyon vágytam arra, hogy a gyönyörű napsütésben pillanatfelvételeket készítsek. Amatőr módon, egyedül, a csakúgy bolyongás közben... Nem jött össze, volt helyette állat-simogató, lovarda meg hosszú bicikli út. De képeim vannak, kedvencek, levelesek, tökösek, füvesek ... mert kertünk végre nem holmi sivatagra emlékeztet, hanem zöldell benne a fű, sőt növényeim is vannak, lesznek.
Szeretettel köszöntök ezúton minden újabb bejelentkezett rendszeres olvasómat, remélem találtok majd magatok számára hasznosat nálam!
Végül, de nem utolsó sorban
Manka egy díjjal lepett meg... Itt is köszönöm, drága barátom!
Kötelezettségek is járnak vele együtt, bár a hét dolgot elárultam már magamról, a díj címszó alatt elérhető. Most nem fogok újabb dolgokon gondolkodni hanem nyitott körré teszem, ha tudni szeretnél valamit rólam, akkor itt, ennél a bejegyzésnél kérdezhetsz, én meg elkötelezem magam a válaszadásra! Annyi engedtessék meg nekem csupán, hogy magam döntsem el, priviben avagy blogon válaszolok. Szabad a vásár! :)
(talán ezért nem említettem a díjat legelső soraimban már, hátha itt megbújva...:)))
