2010. március 4., csütörtök

Itthon...

Újra itthon, a modern távközlekedésnek köszönhetően csekély két óra alatt tehettük meg a kb. 1ooo kilóméteres távot. Mint a mesében a hétmérföldes csizmával. De ha lehetne, inkább csizmába bújnék. Mert ég és föld között repülni bizony nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé. Jó, hogy picurkám teljes mértékben lefoglal s így nem rágodóm magasságon, mélységen, s a klasszikus "mi lenne ha...?" kérdésen. Mindeddig megtartott a Kegyelem, hálás vagyok érte!
De hogy itthon avagy otthon, ez újabb nagy kérdés. Mert valahogy két világ közt kell fogalmakat, érzelmeket stb. tisztáznom magam számára. Mindkettőhöz fontos, kedves személyek kötnek, egyik a régi jól ismert, másik az új, lehetőségeket tartogató. Mivel énem, személyem nem tud két darabra válva mindkét helyen jelen lenni egyazon időben, így néha szívem szakadozik.  Magam választottam, magam kell megharcoljam,  magam kell magamnak elsőbbségi helyezést felállítanom, lemondanom s ugyanakkor kedvesen, mosolyogva, odaadással törekednem a szükségletek betöltésére, ami enyéimet illeti. Bevallom, sokszor nem is olyan könnyű... Vígasztal a tudat, hogy van egy harmadik Világ, ahol egyszer majd végérvényesen otthon leszünk, nem lesz költözés, kétfele cikázás, kellemetlenségek, egyáltalán mindaz, ami itt és most zajlik körülöttünk (kisebb-nagyobb távolságra), bennünk, miattunk, ellenünk, értünk.
Nagyon jó volt találkozni a jóbaráttal is. Mert vannak ám néhányan. Napsugárként melengetik s itatják át tavaszváró bensőmet. Annyi szép dolog történt az elmúlt két hétben, kedves levelek, érdeklődő szeretet, szuper beszélgetések, van, amiből táplálkozzon a lélek jó ideig.
S nem utolsó sorban ajándékot is kaptam, mármint kézzelfoghatóakat is. Dobozgyűjtő mániám s kézimunkaszenvedélyem kielégítéseként kaptam egy szuper kis dobozt, amit majd magam festhetek, lakkozhatok, dekupázsolhatok vagy bármi, s tehetem személyessé, rendeltetésének megfelelően.


Az Atalie szivecske csak azért került bele, hogy látható legyen, mivel rendelkezik dobozom. Tetején üveglap található, mely alá akár fényképet, akár hímzéstlehet rögzíteni , akárcsak egy képkeretben. És nem csak doboz, hanem filc is. Errefelé nem láttam még eddig sehol s már olyan nagyon vágytam rá. S így ha már lúd, akkor legyen jó kövér alapon, doboz mellé még ezt is kaptam. Olyan nagyon örültem mindennek!!!



Most már csak idő szükségeltetik. A kivitelezésekhez, megvalósításokhoz. Bár  mint mindig, agyam s fantáziám sokkal többet tervez s szeretne, mint amennyit időm s kezem elbír. De csak lesz valami...előbb vagy utóbb!


2 megjegyzés:

unikat írta...

Milyen szépen fogalmazol!
Örülök, hogy sütött ám a napsugár is fölötted!
Az ajándékhoz pedig sok örömet.
Puszi

Andulka írta...

Jó, hogy újra köztünk vagy! Csudaszép ajándékokat kaptál, várom, hogy mi fog belőlük "kisülni"... :-))