2010. április 22., csütörtök

Alkotni...

... jó, mondhatni, de bizony az lehet nemcsak öröm, de üröm forrása is. Én már csak tudom! Komolyan! S ráadásul oly módon, hogy pár napig azt fontolgattam, lantot (akarom mondani tűt) le, blogot süllyesztőbe, s orcapirulással távozok a vesztesek jól kitaposott ösvényén. Nekikeseredtem ám, a javából.
 Mammka, akit nagyon szeretek nézni, olvasni,találóan írja, a foltvarrókról állított mondásban, hogy csak Isten alkot tökéleteset! Egyetértek. De most még ez se nagyon vígasztal... Hogy miért? Sokat gondolkodtam, érdemes leírni, dokumentálni a hibás, tökéletlen dolgokat is, de talán ennek is értelme van...
Így indult, üde, szép, tavaszias picinyke kis valaminek... 
ráadásul Atalie fonalakat is felhasználva. (28 countos, 1x1) . A megadott színekkel sehogysem tudtam megbékélni, de megadtam magam s nem éltem a változtatás lehetőségével.

Azonban, mivel általában késő este értem rá az utóbbi időben böködni, sikerült félreszámolni a kerítést,
csak felét bökdöstem ki s vidáman kezdtem neki a bokrocskának. Igen ám, de így a madárka farka vége lemaradt, a minta összecsúszott. :( A csakazértis erősebb volt a többetsoharánemteszemkezem-nél, s így végére jártam, befejeztem, már ahogy lehetett.
Ilyen lett az én kis bice-bóca Tralalám, a Douceur de vivre. Azaz akarom mondani, én vagyok a bice bóca, s bár elkeseredettségemben azt kiabáltam magamban, hogy többet tűt sem fogok kezembe...rájöttem, nem lehet ezt megállni, nincs gyógyszer az x-szerelem (avagy mánia???) ellen sem.
S végül, kis filcbe bújtatva dobozkám tetejére került.
Itt szemezget velem most is s jelzi, érzékelteti a nemcsak foltvarrókra igaz, örökérvényű igazságot. Én pedig, mihelyt időm s kicsim engedni, rohanok bár néhány szemet kibökni az újabb áldozaton.

5 megjegyzés:

unikat írta...

Megeszlek a stílusodért, ahogy, s amiket írsz.
Élvezem minden sorod.
S tudod, hogy én hányszor rontok.
Ne azt lásd! Addig hímezz, míg élvezed.
Van egy minta, amit már hónapok óta hímzek, de mikor elegem van belőle, félreteszem, mert élvezettel akarom végig böködni.
S mivel tudom, írod hogy élvezed, kit érdekel, hogy kicsit más. Ettől a tiéd.
A takácsok is direkt ejtettek hibát a munkáikban, hogy ebből tudják azonosítani a sajátjukat.
Nekem tetszik a színe! S a fotóid is. Megnéztem volna azt a dobozt oldalról is. :-)

Andulka írta...

Nekem hiányoznának a bejegyzéseid/gondolataid, Marcsihoz hasonlóan én is nagyon szeretem olvasni a blogodat! Én észre sem veszem a hibát a Tralaládon, így tökéletes, ahogy van, hidd el!

Rita írta...

Két nagyon kedves nőszemély! Köszönöm a bíztató szavakat! Lehet, hogy kézimunka helyett mégiscsak inkább írnom kellene? :) Áááá, dehogy, rögtön hibáznék abban is s azt próbálhatnám visszabontani...
Ezek csak szárnypróbálgatások, nagyon várom, hogy rámköszönjön végre a nagy X! Pusszancs mindkettőtöknek!

Szera írta...

Nekem nagyon tetszik! :)

Melinda írta...

Ne is törődj az elszámolással!Így is gyönyörűűű...na ,de mi mást is mondhatna egy Tralala rajongó!:)