2010. november 25., csütörtök

Még egy

Szeretem a régi, népi motívumokat, a pirosat a fehéren (tatár, török menekülj), a kacskaringós vonalvezetést, a virágokba zárt érzéseket. S most így az Ünnep felé haladva megakadt a szemem egy aprócska részleten, amiről nekem az előbb leírtak közül minden egyben ugrott lelki szemeim elé. Kivarrtam, tetszett...





Gondoltad volna (mert én első ránézésre bizonyosan nem), hogy ez egy R. Parolin tervezés? S mivel maradt még egy tenyérnyi kis piros filcem, utánpótlás még nem lett megoldva, újabb lógatnivaló készült belőle.


9 megjegyzés:

Gaby Erika írta...

Ó de szép, nagyon tetszik! :)

Patty C. írta...

Lovely Finish :)

Timi írta...

Oh, Rita, ez GYÖNYÖRŰ!!! Egyre jobban rácsodálkozok, milyen rejtett tehetségeid vannak...:o)!!!

Andulka írta...

Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz! Ez valami gyönyörű lett!!!!!!!

Ilona írta...

Nagyon szép!!

Főkolomp írta...

Nagyon szép lett. Én is szeretem a régi mintákat, főleg a régi magyarokat. És piros-fehérben meg különösen!!!

Amanda írta...

Nagyon szép lett, nekem is nagy kedvencem a piros a fehérrel. Olyan egyszerű, de mégis elegáns összhatást eredményez.
A vele készült lógóka is jó lett. Legyen minél előbb piros filced, hogy készülhessen a többi szépség!

Carla Susana Guadanini Pereira írta...

Olá amiga!
Eu amei os seus trabalhos.
Parabéns!
Saudações do Brasil
Carla

Leki írta...

Gyönyörű! Újabb kis kincs!