Jeles napra

A minap termése-szösszenete, az idei kokárdám. Mert számomra még mindig különleges, lelkemnek szüksége van rá, gondolatokat ébreszt... Bár ez ajándékba készült, hánytatott sorsú atyámfiának itt az idegenben.

"Ébredj hazám... "

Jómagam a tavalyit simogatom...

Jókívánság

...mellé szeretettel kedves mindnyájunknak!

Avagy láttam Neked egy virágot, a Virágon vett vitéz nyomán... :))

Ajándék

Nálam ilyen napocska süt ám! :)

Ugyanis újra el lettem kényeztetve! Bizonyára mindnyájan ismeritek a Szera gyönyörű blogját s az ő szebbnél-szebb rajzait. Nekem nagyon tetszenek, elevenek, mesebeliek, kacskaringósak, madárkásak, üzenethordozók... S mostantól én is egy ilyen "táj" tulajdonosa lehetek ám, mivel Szera kedvesen megajándékozott vele. A kép után a kézzel írott levélnek örültem nagyon de nagyon, számomra, maradiságomat büszkén vállalva, ez az igazi Levél.
Nagyon köszönöm kedves Szera!

Itt a keret Photoscape-s, ellenben ehhez hasonlót sikerült ma kerítenem, már abban találtatik s úgy várja, hogy megtaláljam végleges helyét. Csak üveges dolgot fotózni még nincs ám merszem :)

Papír+olló

Időnként utolér a "vagdoshatnék" :) s olykor jaj a kezembe kerülő papírlapoknak! A jobbik eset az, amikor egyszer-valahol megláttam egy egyszerű dísz elkészítési útmutatóját s így célirányosan veszem elő az origamihoz szükséges színeseket. A mai nap meg hozta magával a megvalósítás kényszerét is :) Tűrögettem, vagdostam, ragasztottam, felaggattam, kicsim el volt ragadtatva, pedig nem is az ő szülinapját ünnepeljük ám! :) Most meg várom az ünnepeltet, kíváncsi vagyok...

 Készült egyszínű, kétszínű, került a nappali ablakába, az étkezőasztal lámpáira... a bejárati ajtón is függ egy lufi-csokor, de azt már nem mutatom... :)

Virágoskert

Akarom mondani egy virágos-csajos-... . Mi is? No, az úgy volt, hogy szombaton ünnepeljük kis barátnőm 10. szülinapját s mivel már ő maga túl van élete első horgolt sálján (elkapta-ugyebár fertőző, mint a kézimunkák bármely más ága :)) úgy gondoltam itt az ideje, hogy saját kézimunka-ollója (is) legyen. De hát egy ollót nem lehet ám pőrén átadni, meg a horgolótűje számára is elkelne egy tokocska, így kettő az egyben megoldásként született meg a .... virágoskert! Legeslegeslegkedvencebb anyagomból, amit Leki barátnőmtől kaptam s féltve őrzöm azóta is. 

 Itt már látszik a szóban forgó olló is, amire persze készült egy kis "el ne veszíts" lógóka is :)

Hibái vannak, de szeretettel készült, s remélem gazdája hasznát is veszi majd...

Sál

Hálókötővé avanzsáltam egy felkérés erejéig... repült is a tű a hurkok között, alig két este s már tekerhette is nyakába mosolygós gazdája.
A színei...hát azt sehogy sem sikerült visszaadni, de terápia volt dolgozni vele :)

(bár megforgattam stb. mégsem hajlandó a blogger arra, amit én szeretnék... végül is csak a hosszúságát hivatott érzékeltetni ez a kép)

Van

egy számomra igencsak kedves, mondhatni különleges blog. Táplálékot nyújt a lélek számára, bíztató szót szükség idején, utat a keresésben. Itt található. Mindig örömködöm ha látom a jelzést egy újabb bejegyzésről. A mai különösen megmelengette a szívemet, ezért (bár engedélyt nem kértem, remélem nem lesz gond) megosztom. Köszönöm!!!

Amúgy Max Lucado neve bizonyára ismert sokunk számára, kedves írása a foltmanókról rengeteg helyen olvasható s az író igen érzékletesen tud átadni, megvilágítani számára fontos értékeket, igazságokat. Az alábbi sorok is tőle származnak...


Isten fut feléd
Max Lucado



Hogy szebb legyen a napod, képzeld el Istent, ahogy fut feléd.

Mikor látta a pátriárkák hitét, Isten megáldotta őket. Mikor Péter prédikált, Pál tollat ragadott, Tamás hitt – Isten mosolygott. De nem futott feléjük.

Ezt a (nyelvtani) igét a tékozló fiú történetére tartogatta a biblia. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20).

Isten futni kezd, mikor meglátja a disznók vályújától hazatérő gyermekét. A mókuskerékből kiszálló drogfüggőt. A bulizásnak hátat fordító tinédzsert. Az íróasztalt ott hagyó hivatalnokot, aki a társadalmi ranglétrán kapaszkodott felfelé. A szellemidézőt, aki elhagyja bálványait. A materialistát, aki otthagyja az anyagot, az ateista a hitetlenségét, az elitista az önreklámozást…

Mikor a tékozló fiúk alakja feltűnik a hazafelé tartó ösvényen, Isten képtelen ülve maradni.

A mennyország trónterme visszhangzik a szandálcsattogástól, a lábdobogástól, s az angyalok csöndben figyelik az Atyát, aki átöleli gyermekét.

Ha Isten felé fordulsz, Ő futni kezd feléd.

Upwords with Max Lucado, 2012.02.16.
http://www.crosswalk.com/