... melyen majdnem hajbakaptunk... :)) No jó, ez kissé túlzás, de... Kicsilány eldöntötte, hosszú hajat szeretne, olyan hosszút, mint az Eszteré (aki barátnőm szép és hosszú hajú lánykája) A méret adott, derekáig kell érnie legalább. Az egész idő kérdése s persze türelemé. Mégpedig részemről, ugyanis őkelme hajához hozzányúlni, netalán megfésülni bizony könyörgés, szigor, mese stb. bevetésével lehet csupán, rengeteg fülsértő, s kellemesnek semmiképp nem becézhető hiszti társaságában. Akkor elképzelhető, mit mutat az ábra, ha copfot készülök kötni...
A magam tehermentesítésére így hajpántot készítettem. Kéket, mert a farmerben, no meg szeme színében gondolkodtam. Ezt:
Mérete jó, kisasszony hajlandó hordani (hipp-hipp-hurráááá) de azt a csalódott arcot ha láttátok volna... A fancsali pofi mellé ilyesmit társított: de anya, rózsaszínt készíts nekem, ne kéket!!!"
Igenis, azonnal!
A minta pofon egyszerű, lelőhelyére véletlenül bukkantam, de hogy hol???? A legjobb benne, hogy elasztikusságot kölcsönöz a pamut fonal számára.
Íme a bizonyíték, hordja is. Bár eléggé kedv függő ez is, jegyzem meg halkan! :))
7 megjegyzés:
Huh, ezek nagyon szépek! Milyen öltéssel dolgoztál?
Aranyosak
Gyönyörűek lettek a hajpántok!!!
Nagyon szépek a hajpántok. Saját tapasztalat, hogy a lánykák csak a rózsaszínt látják. Ezek a horgolt virágok, díszek olyan sok holmira felhasználhatók.
Szuperek lettek! A lánykádat is megmutathattad volna...
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Majdnem szó szerint ugyanezt akartam írni... :)
Mindkettő gyönyörűűűűűűűű!
Megjegyzés küldése