2010. február 2., kedd

Döcögő...

Avagy de jó is lenne egy különbejáratú PCG! Pc guru akarom mondani, aki pitt-patt mindenre rávezet, megmutat, kioktat. Így egyedül, bár nagyon élvezem, elég időigényes dolog. S még el sem jutottam a képszerkesztés kisilabizálásához... De sebaj, a jó.... holtáig tanul!

De nem panaszkodni akarok, ellenkezőleg, dicsekedni. Mert van mivel, kivel. Egy gyönyörű doboz kapcsán, ami egy játék főnyereménye volt, "szóba" elegyedtem Marcsival, kinek alkotásaiban szájtátva gyönyörködöm, s kiben számomra igen kedves személyre leltem, mondhatni, virtuális barátra. Irogattunk mi mindenféléről, kézimunkaügyben, s mikor elmondtam, vászonra még nem hímeztem, kézimunkablogokon találkoztam először ilyesmivel, meglepett, mert ő olyan önzetlen örömszerző, egy kis csomagocskával, melyben vásznak lapultak, meg fonalak, képeslap s sok -sok kedvesség. Akkor még melegében előkaptam a fényképezőgépet s megörökítettem, mert ő volt az, aki arra próbált bíztatni, hogy virtuális naplózásba kezdjek, s már akkor motoszkált a fejemben, ha egyszer meglesz, én vele tutti dicsekedni fogok. Íme a csomagocska tartalma:

Marcsi, itt is. így is  KÖSZÖNÖM, kedvességedet, leveleidet, rám fordított idődet, bíztatásaidat. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, egyszer remélem alkalmunk lesz élőben is találkozni.

1 megjegyzés:

unikat írta...

De kis silány semmiég, s hogy megdicsértél, megköszönted! Nagyon szívesen, Te Drága!